Hardi Péter interjúja, Szabad Föld, 2003.06.06

-Történelmünk során mindig tartottak fenn iskolát az egyházak, mégis újból és újból felvetődik a kérdés, miért nem szorítkoznak a vallási szertartásokra.

- Az egyház feladata valóban az üdvösségre irányul, ám az embereket nem csupán a templom falain belül lehet Istenhez vezetni, hanem például a gyermekek nevelésével is, aminek egyik fontos tere az iskola.

- Az iskolák fenntartása mégis elsősorban az állam kötelessége.

- Nem a fenntartása, hanem működésük biztosítása. Az egyház közfeladatokat lát el a gyermekek nevelésével, ezáltal az állam válláról vesz le terhet. Ezért is jár az egyházi iskoláknak az önkormányzatiakkal egyenlő mértékű támogatás.

- Hallatszanak olyan hangok, hogy aki egyházi iskolába akarja járatni a gyermekét, az fizesse is meg.

- Ezt meg is teszi, akárcsak a többi szülő, hiszen ugyanúgy adózik, mint a többiek. Ha külön kellene fizetnie, akkor kétszeresen járulna hozzá gyermeke oktatásához. Akkor pedig másodrendű állampolgár volna.

- Ráadásul nem is mindenki engedhetné meg magának.

- Pontosan, akkor pedig valójában csak elméleti a szabad iskolaválasztás és az állampolgári jogegyenlőség.

- Az az összeg azonban, amelyet az állam az iskolák fenntartására juttat, korántsem elegendő.

- Az önkormányzatok éppen ezért teszik hozzá a maguk részét. Az egyházi iskolák működtetéséhez szükséges összeget pedig az állam egészíti ki.

- Minek alapján számítják ki, mekkora legyen a kiegészítő összeg?

- Annak alapján, hogy az önkormányzatok az előző évben átlagosan mennyit tettek hozzá az iskolájuk fenntartásához.

- Az állami támogatáson felüli kiegészítő támogatásra az alapítványi iskolák is igényt tartanak, ám erre mégsem jogosultak.

- Nem, mert amíg az egyházi iskolák működését az állam a vallás szabad gyakorlásának megvalósításáért biztosítja, s ez alapvető emberi jog, addig az alapítványi iskolák szolgáltatást nyújtanak, amiért egyébként tandíjat szednek. Vagyis különleges tananyagot lehet bennük elsajátítani, egyedi módszerekkel oktatnak, külföldi tanulmányutakat szerveznek és így tovább. Aki pedig ilyen többletre igényt tart, annak azt legalább részben meg is kell fizetnie. Talán ez is az oka annak, hogy több alapítványi iskola zárta be kapuit.

- Valamikor fenntartották magukat az egyházi iskolák.

- De abban az időben számottevő földbirtokaik is voltak, amelyeknek a jövedelmeit egyebek között az iskolákra költötték. A birtokokat a háború után államosították. A rendszerváltás idején az az irányzat győzött, amely szerint az egyházak nem a jövedelemszerző ingatlanjaikat kapják vissza, hanem a szükséges működési költségeket szavatolják számukra.

- A rendszerváltás előtt csupán néhány egyházi iskolába írathatták be a szülők a gyermekeiket, ma több száz ilyen intézmény található szerte az országban. Meddig folytatódik a folyamat?

- Új egyházi iskolák nyilván mindig létesülnek, ám az iskolaalapító lendület mára lanyhult. Ez természetes, hiszen bármilyen döcögve indult is el az ingatlanrendezés 1991-ben, a jelentősebb iskolákat az egyházak mára viszszakapták. Most a hangsúly a szellemi tartalmon van, nem a darabszámon.

- Eleinte az iskolák visszavétele nemegyszer csupán cégtáblacseréből állt, hiszen némi túlzással ugyanazok a tanárok tanítottak, mint eladdig.

- Nem is lehetett mást várni, hiszen a tanítórendek többségét az ötvenes években szétverték. Az egyháznak előbb ki kellett képeznie a saját pedagógusait. Az egyházi főiskoláknak, egyetemeknek köszönhetően ez mára sikerült.

- Mennyi ingatlant kért vissza az egyház?

- Korábbi ingatlanjainak körülbelül a felét, a többiért örökjáradékot kap. A római katolikus egyház esetében ez például azt jelenti, hogy 1997-es áron 42 milliárd forintnyi vagyonról mondott le, ennek évente az öt százalékát kapja meg, természetesen a pénz romlását figyelembe véve, örökjáradék formájában.

- A rendszerváltás idején több ökumenikus iskolát alapítottak. Szinte valamennyi kénytelen volt betagolódni valamelyik egyházhoz. Miért nem kaphattak kiegészítő támogatást?

- Azért, mert ökumenikus egyház sincs.

- Az iskoláknak hanyad része van egyházi tulajdonban?

- Három-négy százaléka. Mindenképpen többre volna igény, sokban a csökkenő gyerekszám ellenére még mindig többszörös a túljelentkezés.

- Így aztán elsősorban a jó képességű gyerekeket veszik fel. Az elitképzés mennyire felel meg az egyház küldetésének?

- A felvételiknél általában valóban szempont a gyermekek képessége, mint ahogy más iskolákban is. De egyre több olyan iskolája is van az egyháznak, ahol nem ez az elsőrendű szempont. Ilyenek például azok az iskolák, ahol a gyerekek szakmát sajátítanak el.

- Az első időkben néhány helyen botrány kísérte az iskolák átadását, ilyesmiről az utóbbi években nem hallani.

- A dabas-sári vagy a hajdúnánási iskola ügyében valóban kultúrharc folyt, ám azt vagy politikai okokból felülről gerjesztették, vagy a helyi vezetők csaptak össze az iskola átadásának ürügyén. Mára ez már a múlté.

- Az önkormányzatoknak egyenesen érdekük fűződhet az iskolájuk átadásához, hiszen így megszabadulnak a fenntartás anyagi terheitől.

- Néhány település már felismerte ezt, nem beszélve arról, hogy előbb-utóbb a szomszéd településekről is ide járnak majd a gyerekek, így a falunak nagyobb esélye van a megmaradásra.

- Nem tapasztalható különösebb súrlódás a baloldali kormányzat és az egyházi iskolák között sem?

- Talán mert jó néhány szocialista képviselő gyermeke is egyházi iskolába jár. Ennél azonban természetesen nagyobb súllyal esik a latba, hogy a polgári kormány idején olyan hazai és nemzetközi egyezményeket és szerződéseket kötöttünk, amelyeket jogállami keretek között lehetetlen felrúgni. Kísérleteket néha ugyan lehet észlelni, de rendre elhalnak.

- A szociális törvény módosítására gondol?

- Arra is, vagy arra a képviselői felvetésre, hogy a címzett és céltámogatásokból zárják ki az egyházakat. Szerencsére a belügyminiszter asszony megértette, hogy ez törvényellenes volna. A szociális törvény módosítása azonban valóban aggasztó, hiszen az megingatta az egyház alanyi intézményalapítási jogát.

- Mi módon?

- Házi gondozást például csak akkor láthat el az egyház, akkor kapja meg hozzá a kellő anyagi támogatást, ha a helyi önkormányzattal szerződött.

- Gondolom, az önkormányzatok örülnek, ha ilyesmire bárki is vállalkozik.

- Valóban, az épeszű, felelősségteljes önkormányzati vezetők igen. De akad jó pár olyan, amelyeknek a hivatala feléli ezt a pénzt, és eszük ágában sincs gondolni a szociális alapellátással. Bizonyára nem is fognak megállapodni senkivel, mert akkor az ellátással arányos módon a támogatást is át kellene adniuk. A szociális törvény a trójai faló szerepét játszhatja, mert ha általa az egyházi szociális intézményt és így az abban dolgozókat, illetve az azt igénybe vevőket ki lehet szolgáltatni az önkormányzatok pillanatnyi politikai hangulatának, akkor előbb-utóbb megkísérelhetik ezt az egyházi iskolák esetében is. Ezért fordultam jómagam is, a Katolikus Püspöki Kar is az alkotmánybírósághoz. A testület döntésére várunk.