Pedig a 2004-ben megpuccsolt (s befuccsolt) "szigorúan titkos" miniszterelnök szeret jószolgálatokat tenni (mint tudjuk). Ezek egyike volt az elmúlt (rövid) időszakban, hogy megpróbálta röviden összefoglalni utódjának munkásságát. Medgyessy Péter összefoglalói általában igen hatásosak szoktak lenni, legyen szó útelágazásról (nehéz szó) vagy cseperedésről (ez sem könnyű) - de most inkább egy négy évvel ezelőtti fejtegetését idéznénk, amely egy a baloldali kormányzás jegyében összeülő nagyszabású nemzetközi tanácskozáshoz kötődik. Annak (2004 októbere) megnyitó beszédében ugyanis (már exkormányfőként) a baloldal rossz lelkiismeretéről beszélt. Hogy attól kéne megszabadulni. De vajon miért volt rossz a magyar baloldal lelkiismerete (akkor)?

Ezt ugyanis egészen addig soha sem hallottuk. Hiszen minden jó (és mellesleg elhanyagolható kicsiny rossz is) tőlük jött ebben az eltelt háromnegyed-fél évszázadban. Már azt is nehéz fölsorolni, ami sok jó a tanácsköztársaság alatt történt a magyar nép érdekében. Aztán volt ugyan egy kis pauza, de a magyar baloldal akkor sem tétlenkedett. Tele volt jó szándékkal, forradalmi lendülettel. És a háborút is csak azért vesztettük el, mert azok a gonosz rendőrnyomozók visszalőttek Ságvári elvtársra (a habos kávé felszolgálása helyett). Egyszóval, nem értettük akkor az egyszer volt (talán igaz sem volt) miniszterelnök úr kiszólását. Rossz lelkiismeret? Miről tetszik beszélni? Hiszen csitt! Talán hallottak már a kedves olvasók arról is, hogy 1956 csak egy szép szociálista forradalom volt. (Tank you!) Utána pedig a legvidámabb tarokk, illetve ulti, a kártyák leosztva (pikk dráma a talonban), s innen már minden siker. Sikert sikerre... amíg minden össze nem dőlt. Látszólag! Mert máris itt voltunk a rendszerváltozásnál, már csak azt kellett levezényelni, zökkenőmentesen.

Meglepetéssel kellett tehát hallanunk Medgyessy (világutazó) úrtól, hogy ezenközben (netán) rossz volt a baloldal lelkiismerete. Ez azonban szerencsére csak átmeneti érzés lehetett, hiszen mostanra ismét kiegyenesedtek a dolgok. Lám, az egypárti kormányzás küszöbén mérleget vont a miniszterelnök (kihúzva a mérleg fogát), s alapvetően mindennel elégedett volt. Miközben érzékelte, hogy a "józan többség" mögötte áll. Mert neki aztán nincs baja sem a baloldal, sem a saját lelkiismeretével. Mindkettő tiszta, mint Motim fölött az ég.