Hankiss: Lassan a politikusoknak is leesik a tantusz

Létrehozva: 2008. május 4., 21:41 | Utoljára frissítve: 2008. május 5., 08:06	nyomtat	küld

Hankiss Elemér szerint 1989-1990-ben az ország jól és ígéretesen startolt, a demokrácia és a piacgazdaság intézményrendszerének kialakításában a kelet-közép-európai térségben az elsők között volt. Kiépült az egymást ellensúlyozó, autonóm intézmények rendszere, szabad játéka, dinamikus egyensúlya, ami előfeltétele egy demokratikus rendszer jó működésének.

A szociológus ugyanakkor hozzátette: az egymást követő kormányok rongálni kezdték a még törékeny rendszert; ahol lehet, szűkítették, csorbították az intézmények autonómiáját, és egyre inkább a maguk kezébe összpontosították a hatalmat. Megindult a pártok és az egész politikai rendszer oligarchizálódása, a demokrácia még gyenge intézményrendszere pedig nem tudott ellenállni a részben globális gazdaság nyomásának. Nem alakult ki a társadalmi és a gazdasági szereplők, az érdekek megfelelő egyensúlya; a politikai irányító réteg saját gazdasági klienseinek rabja lett.

A társadalomtudós úgy véli: másfél évtizeden át abban a tévhitben éltünk, hogy készen kaptuk a demokráciát, csak az a dolgunk, hogy négyévente elmenjünk szavazni, így nem váltunk felelősségteljes polgárokká.

Egyre rozogább

A "demokraták nélküli demokrácia" az évek folyamán egyre rosszabbul működött, de az elmúlt hetekben-hónapokban a társadalom egyre szélesebb rétegei mozdultak meg, próbáltak kitörni a politikai tetszhalálból, hallatni a hangjukat, megvédeni jogaikat és érdekeiket, számadásra kényszeríteni politikai vezetőiket - értékelt a társadalomtudós.

Hankiss Elemér úgy látja, hogy a politikusok egy részének is kezd leesni a tantusz; kezdik megérteni, hogy nem tehetnek meg tetszésük szerint bármit, komolyan kell venniük a társadalomtól kapott megbízásukat, az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelniük az ország érdekeire.

A szakember ugyanakkor hozzátette: a politikusoknak nehéz kibújni a bőrükből, kiszabadulni klientúrájuk szorításából, a magán- és pártérdekek ragacsos szövevényéből. Sokan próbálják még folytatni álságos, mézes-mázos retorikába burkolt, önmentő, ravaszkodó, az ország érdekeit semmibe vevő játékaikat.

Hankiss Elemér megjegyezte azt is, hogy a demokrácia történeti kialakulása minden országban zavaros, bukdácsoló, válságokkal meg-megszakított folyamat volt. Az igazi változásokat mindenütt a társadalom erős nyomása kényszerítette ki.

A tudós úgy véli, hogy a válság mélyebb, mint hinni szeretnénk, a romlás az egész társadalmat áthatja. A félelem, a gyűlölködés, a felelőtlen önzés, a kölcsönös bizalom hiánya, a társadalmi szolidaritás és méltányosság, a közérdek, a közszellem hiánya elszívja a társadalom alkotó energiáit.

Nem reménytelen

Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a helyzet reménytelen. Többé-kevésbé reális lehetőségek egész sora indíthatja el az országot felfelé a lejtőn - vélekedett a szociológus.

Ez lehet egy mély válság, mert a veszély felismerése sokkhatásként érheti a társadalmat, nem utolsósorban a politikusokat, akik végül nem tehetnek mást, mint feladják eddigi politikájukat, és komolyan hozzálátnak az ország rendbetételéhez - tette hozzá.

A szakember kevés esélyt lát a politikai kiegyezésre, de szerinte előbb-utóbb el kellene kezdeni kormányozni az országot, miután évek óta csak sodródik, az átgondolatlan, kapkodó döntések ide-oda rángatják.

Ragadós példa

Nem rögtönözni kellene ki kellene dolgozni egy útitervet, és a társadalom széles rétegeivel együttműködve meg kellene határozni az elérendő célt, egy jövőbeli Magyarországot, lépésről-lépésre ki kellene dolgozni a teendőket, majd következetesen végig kellene járni a kijelölt úton - hangsúlyozta a társadalomtudós.

Ehhez reformkori szellemiségre lenne szükség, ám az üres retorika és az álreformok épp az ellenkező irányban hatnak. Ugyanakkor a jó példa is ragadós; ha azok, akiket a társadalom nap mint nap lát és hall, a szakértelem, a hivatástudat, az erkölcsi feddhetetlenség, az önkorlátozás, a köz szolgálatának a szellemét sugároznák, a hatás látványos és áldásos lenne - emelte ki.

"Amikor politikusaink már nem Audi A8-asokban, hanem piros, narancssárga, kék vagy szivárványszínű bicikliken kerekeznek majd be a Parlamentbe, akkor talán, óvatosan, kezdhetünk reménykedni a változásokban" - fogalmazott végül Hankiss Elemér.