Mert bármennyire figyeltek is rá, akármilyen buzgón törődtek is vele, igyekezetük csupán néhány cseppnyi viszonzása annak a szeretetözönnek, állandó féltésnek, sok évtizedes támogatásnak, amit tőle kaptak. És odaszaladtak az anyukához vasárnap reggel az iskolás lurkók meg az óvodás csöppségek, rajzokkal, versekkel és szép ígéretekkel arról, hogy milyen jó gyerekek lesznek. De ma már hétfő van, "nappal lett, indult a józan robot", az anyák napjára és az anyákra a tegnapi ünneplők nagy része úgy gondol, mint egy rendesen letudott kötelezettségre. Nincs annyi szeretetenergia bennünk, hogy május első vasárnapjának kivételes pillanatait az év többi napján is rendszeresen ismételgessük.
Még szerencse, hogy az anyasággal járó örömöket-bánatokat-gondokat és egyáltalán: az anyává válás témakörét egy civil mozgalom a tegnapi ünnep után még egy hétig megpróbálja napirenden tartani. A Születés hetének rendezvényein "hivatalosan" a háborítatlan szülés hazai lehetőségeiről esik szó. A rendezvénysorozat általános üzenete viszont az, hogy az utód megérkezése, ha nagy nehézségeket okoz is, elsősorban nem tehertétel. Hanem, ahogy a gyönyörű magyar kifejezés szól: gyermekáldás.
Május 11-én véget ér a Születés hete is, pedig a bátorításnak az anyaszerep vállalásához éppúgy állandósulnia kellene, mint az anyák napján tapasztalható közvetlen szeretetnyilvánításnak. Nagy szavakkal azt mondhatnánk: a haza érdeke, hogy az idő múlásával ne legyen egyre kevesebb a gyermeket vállaló párok száma. Igen, bajban van az ország, mert az anyaszerepet nem akarják olyan mértékben a fiatal nők, hogy a kihaló generációk utánpótlása megteremtődjék. Esetenként olyan késéssel vállalják, hogy már csak egy utódra "futja az erőből", és a többgyermekes famíliák idővel kuriózumnak számítanak majd. Lapunkban már komoly vita bontakozik ki arról, hogy mennyire szabad szélesre tárni az ország kapuját a hiánypótló külföldi bevándorlók előtt.
Az ifjú pároknak azonban nem tudós demográfiai szólamokra van szükségük, hogy jó döntést hozzanak. Csak arra kellene ösztönözni a párokat, hogy kövessék figyelmesebben saját biológiai órájuk ketyegését. Főleg a hölgyek, akiknek az életében semmiféle szakmai karrier, semmiféle gondtalan szórakozás, sőt még a háborítatlan nyugalom sem pótolhatja az anyaság élményét. Ehhez kellene az állam és az egész társadalom bátorító támogatása. Nemcsak egy hétig, hanem az év minden napján.