Az unióbeli döntéshozatal és a tudományos élet között hídszerepet vállaló Európai Környezeti Ügynökség tudományos tanácsadó testületének magyar elnöke, Somlyódy László akadémikus lapunknak elmondta, alapos és szerteágazó elemzés után arra a következtetésre jutottak, hogy az uniónak azonnal felül kellene vizsgálnia a bioüzemanyagra vonatkozó jogi szabályozását.

Az érvényes direktíva a bioüzemanyagok felhasználásának 2005-re két százalékra, 2010-re pedig 5,75 százalékra kell emelkednie a teljes üzemanyag-felhasználáson belül. Az első cél nem teljesült, a második is valószínűtlen. Ennek ellenére tavaly olyan döntést hoztak, amely szerint 2020-ra el kell érni a tízszázalékos küszöbértéket.
Az EU helyesen járt el, amikor az éghajlatváltozás szabályozásának céljával 2020-ra az üvegházhatású gázok húszszázalékos csökkentését irányozta elő. A közúti közlekedésből származó, növekvő emisszió visszafogását kiegészítette a bioüzemanyagokra vonatkozó előírással, amely azonban a rendszer egyetlen elemére vonatkozik, anélkül hogy a következményeket a döntéshozók megfelelően körüljárták volna.

A fő aggodalom oka Somlyódy László szerint az, hogy a legfrissebb elemzések szerint Európában még a korszerű, második generációs technológiák esetében sem lehet e cél eléréséhez elegendő termőföldet rendelni anélkül, hogy ne károsodna a talaj, a vízkészlet, valamint a biodiverzitás. Jelzésértékű, hogy egy liter bioüzemanyag előállítása három-öt köbméter vizet igényel. Ezért ha a direktíva érvényben marad, akár az is előfordulhat, hogy az uniónak importálnia kell bioüzemanyagot.

A nagy európai kereslet következményeként várhatóan a fejlődő országokban növelik az intenzív technológiákra alapozott alapanyag-előállítást, ami az élelmiszer-termelés csökkenéséhez, azon keresztül pedig radikális élelmiszerár-emelkedéshez, illetve az esőerdők és más természetes élőhelyek művelésbe vonásához vezet.

Brazíliában, Kínában, Indiában és Afrikában Magyarország területének százszorosát szánják bioüzemanyag előállítására, jelentős állami támogatással. Az élelmiszerárak emelkedése az egész emberiség életminőségét veszélyezteti, különösen a harmadik világban okozhat katasztrófát.
A professzor nem zárja ki, hogy később, a műszaki fejlesztések révén lesznek a mainál hatékonyabb és környezetkímélőbb bioüzemanyag-előállítási módszerek, de ma még úgy áll a dolog, hogy a döntéshozók túlbecsülték a második generációs technológiai fejlesztések tempóját, és nem mérték fel döntésük járulékos környezeti és egyéb hatásait.
Arra a kérdésünkre, hogy mi lenne a megoldás, az akadémikus kitérő választ adott, mondván, nem szeretne általánosságokban nyilatkozni egy olyan kérdésről, amelynek a megoldása az egész tudományos világra vár.

Az viszont biztos, hogy a kőolaj és a földgáz árának emelkedése, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének szükséglete előbb-utóbb kikényszeríti a problémák tüzetesebb elemzését. Nagy kutatási projektek futnak, amelyek hulladékokat, mezőgazdasági melléktermékeket, gyenge minőségű talajon is megélő növényeket vagy algabiomasszát használnak alapanyagként bioüzemanyag előállításához. Szakemberek szerint az unió azzal is többet érne el a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésében, ha fokozná az energiafelhasználás hatékonyságát a közúti közlekedésben és a városokban, vagy ha az áruszállítást részben átterelné olyan, környezetkímélőbb eszközökre, mint a vasút vagy a hajó. Ehhez azonban első lépésként a politikusokat és a gazdaság szereplőit rá kellene venni, hogy döntéseikben támaszkodjanak jobban a tudósokra.