Végre hivatalosan is kimondták: a jogszabály rossz, mert a pártok gazdálkodásának gyakorlatilag alig szab korlátokat, így aztán törvényesen - de teljesen erkölcstelenül - közpénzből származó forintmilliárdokat lehet úgy kezelni, hogy mind a számvevőszék, mind az ügyészség kifogásai hatástalanul pattannak le az elkövetőkről. A legsúlyosabb kifogásokat az Alkotmánybíróság a pártalapítványokkal kapcsolatban fogalmazta meg. Civil alapítványok kurátorai ellen akár bűnvádi eljárás is indulhat olyan praktikák űzéséért, amelyek a politikai alakulatok környezetében működő szervezeteknél a jelek szerint gyakorlattá váltak. Vagyis az adófizetőktől származó pártalapítványi pénzt nem a pályázaton megfogalmazott célra fordították, hanem tekintélyes összegek gond nélkül a párthoz vándorolhattak, ahol ellenőrizhetetlenül költhették el.
A pártok gazdálkodásáról szóló törvény hibáira van magyarázat: a jogszabály a rendszerváltási eufória idején született, amikor még fel sem vetődött, hogy a népakaratot megtestesítő parlamenti alakulatokat holmi prózai ellenőrzésekkel zargassák. Időközben viszont kiderült, hogy "pénzügyi szabadságukkal" a pártok gyakran visszaélnek, több botrányos ügy is napvilágra került, a törvény létezése azonban akadályt emelt a változások előtt. A pártalapítványi ügyön túlmutató - ám lényegében ugyanolyan jellegű - visszaélések történtek például a választási kampányok idején, amikor milliárdok röpködtek ellenőrizetlenül. Az csak ráadás, hogy még az óriásplakátok, a tévéhirdetések és az időszaki kampánykiadványok finanszírozási forrásaira sem volt rálátása az Állami Számvevőszéknek.
Szívből reméljük, hogy az alkotmánybírósági kifogásokat ezúttal nem próbálják meg a szőnyeg alá söpörni. De már kialakult a "stratégia" a pénzügyi visszásságok miatti elégedetlenség kivédésére: ötpárti egyeztetéseket tartottak a kampányköltekezések megfékezéséről, döntés nem született, a jelek szerint minden változatlan marad a jövendőbeli választásokon. Az érintettek abban bíznak, hogy a közvélemény is megfeledkezik az ígéretekről.
Pedig épp a közvéleménynek jut döntő szerep abban, hogy a mulasztásos alkotmánysértés ne folytatódjék időtlen időkig. A politikai elitnek pedig - ha a lakosságtól pénzügyi makulátlanságot vár el - elemi érdeke, hogy átláthatóvá tett gazdálkodásával maga mutasson jó példát.