Idén minden kétséget kizáróan tovább nő a különbség, elég, ha a tavalyi utolsó negyedév szerény - rossz nyelvek szerint felsőbb utasításra -, a nulláról kicsit feljebb húzott 0,3 százalékos "növekedésünket" a 14 százalékos szlovák bővülési ütemmel öszszevetjük. Amíg hazánk Pakisztánnal és Iránnal egy szinten parkol az Economist Intelligence Unit gazdaságkutató pénzügyi kockázati országlistájának leállósávjában, addig diszkréten elhúztak mellettünk a litvánok, az észtek, a csehek, a szlovénok. Hazánknak jelenleg nemcsak kijelölt euróbevezetési dátuma nincs, de még azt sem tudjuk megmondani, mikor leszünk képesek kijelölni a céldátumot. Addig is a nemzetközi hitelminősítők napi árfolyamjelentéseiben a magyar forintot a török lírával és a dél-afrikai runddal együtt kezelik - az egyszerűség kedvéért.

Pedig minden nagyon ígéretesen kezdődött. 2002-ben László Csaba jelenlegi adópartner, akkori pénzügyminiszter 2007-es euróbevezetést garantált, Medgyessy Péter ma már nem utazó nagykövet 2003 nyarán 2008-as holtbiztos csatlakozást jósolt, egy évvel később pedig Draskovics Tibor, minden idők legsokoldalúbb volt pénzügyminisztere a 2010-es céldátumra tette le a nagy- esküt. Ma már ugyan nem lényeges, de a futottak még kategóriában 2005-ben Kóka doktor is csatlakozott a 2010-ben csatlakozókhoz, Kuncze részmunkaidős tóparkőr ezzel akkor szintén egyetértett. Gyurcsány és Veres tuti eurótippjeinek felsorolásához ennek a cikknek a mozgástere sajnos-hála istennek nem elegendő.

Volt itt már szó 2011-ről, 2013-ról - amely néhány nappal később egy sajnálatos félreértés miatt 2015-re módosult -, mígnem Simor jegybankelnök úr végre lesöpörte a kérdést és bevállalta: már annak sincs értelme, hogy céldátumot tűzzünk ki. Ne áltassuk magunkat: a brüsszeli illetékeseknek a szemük sem fog rebbenni, ha később csatlakozunk, és megint egy újabb módosított konvergenciaprogram benyújtásával próbálkozunk. Az eurós csatlakozási terveink támogatását igazából csak az veszélyeztetheti, ha megint kétségessé válik, reális adatokat szolgáltattunk-e az EU-nak.

A jelenlegi reális adatok pedig a következők: a megkövetelt háromszázalékos infláció helyett hat, a maximális 60 százalékos államadósság-ráta helyett 66, az elvárt államháztartási hiány helyett annak a duplája, az amúgy is kiugróan magas irányadó kamatok pedig nemhogy csökkentek volna, hanem még tovább növekedtek. Röviden ennyit a négy maastrichti kritériumról, amelyek egyikét sem sikerült eddig megcélozni, így egyelőre az euró előszobájának előterében várakozunk. Kormányunk gazdaságpolitikájának lényege ugyanis mindvégig az volt, hogy a gazdasági növekedést alig érintő, lényegtelen kérdésekkel foglalkozott: az inflációcsökkenés és az euró bevezetése szempontjából ezek jórészt jelentéktelenek voltak. Örülhetnek a Váci utcai Interchange pénzváltók: jó ideig jönnek még a gyanútlan turisták a mi utcánkba. Kaphatnak most az eurójukért akár 199 forintot is, de később vissza is válthatják - 250-ért.