Ez a népi kezdeményezés egyértelműsíti, mit gondol az állampolgár arról az államról, amelyben leledzik. Köztudott, a jogállamban nagyon sokáig el lehet vitatkozni azon, mikor és ki oszlasson és kiket. Nem olyan régen a rendőrség oszlatott, s erre meg is volt a technikai-jogi lehetősége, kár és fájdalmas, hogy jobban bízott a technikában, mint az általa is követendő jogrendben. Az sem régen volt, amikor a nép megmondta, mit gondol a vizitdíjról, a tandíjról, a kórházi napidíjról, mindarról, amit a kormány rá akar erőltetni. Természetesen igaza volt az akkor még kormánykoalícióban lévő Horn Gábornak, amikor egyértelműsítette a miniszterelnöknek szóló népi üzenetet, fájdalom, nem idézhetem azt az intim testrészt, ahová a kormányfőt küldte az igazán impozáns többség.

Azt már tehát lehet tudni, mit kíván az országlakos - korábban: magyar nemzet -, legalábbis a többség, csak azt nem lehet tudni, meddig lehet a kisebbségben lévő szocialista parlamenti képviselőket egy akolban tartani. Sokfelől lehet hallani, miféle törésvonalak vannak a szocialista frakcióban, de azt nem lehet tudni, ezen a törésvonalak mentén mi is idézheti föl azt a tektonikus erejű mozgást, amely a kormányfő bukásához vezet.

Azért nem lehet tudni semmit erről az időpontról, mert jogállamot játszunk a rendőrállamban, a vízágyúk könnyebben és hatékonyabban oszlatnak, mint az Országgyűlés, amely csak beszélgetni hajlandó arról, amit mielőbb meg kéne tennie: hogy feloszlassa önmagát.

Mindez persze csak jámbor óhaj.
És az is marad mindaddig, amíg végképp el nem fogy a lakosság tűrőképessége, és olyan méretűvé válik az ellenállása, hogy az utcán derül ki: a nép mint nép feloszthatatlan. Se gumibottal, se lovas rendőrökkel, se vízágyúkkal. Ez a folyamat vezet el a jogállamiság tragikus végéhez, a polgárháborúhoz. Mondjuk végre ki: Gyurcsány Ferenc erre játszik. Ez az egyetlen esélye arra, hogy önmenedzselő puccsot hajtson végre.
A szocialistáknak korábban számtalanszor volt esélyük arra, hogy jogállamisághoz illő módon szabaduljanak meg pártjuk elnökétől. Nem tették meg. Most ötvenezer aláírás is elég lesz ahhoz, hogy minden frakciótag egyenként foglaljon állást arról, hogy érti-e, mit akart márciusban néhány millió jogkövető magyar állampolgár.