- Miért annyira fontos Tajvannak a WHO-tagság?
- Tajvan nem lehet az egyetlen rés a világ közegészségügyi hálózatában. Jelenleg az ország 23 millió lakosa teljes mértékben ki van zárva a járványok megelőzésére irányuló nemzetközi együttműködésből. Ez nemcsak méltánytalan és erkölcstelen, hanem rendkívül veszélyes játék is, tekintve Tajvan földrajzi elhelyezkedését. Évente harmincmillióan érkeznek Tajvanra, a világszervezet közegészségügyi ernyője azonban nem terjed ki az országra. Tisztában vagyunk azzal, hogy a WHO-tagság nem elérhető azonnal, így egyelőre a megfigyelői státus elérése törekszünk. Így jelen lennénk az egyeztetéseken, részt vehetnénk a szervezet munkájában. Tajpej jelentős hozzájárulásra lenne képes a szervezet munkáját illetően: e téren a tajvani egészségügyi kutatások eredményeit és a fejlett egészségügyi rendszerünket említeném.
- Jár-e közegészségügyi kockázattal, ha a Tajvan továbbra sem lesz tagja valamilyen formában a WHO-nak?
- A 2002-es SARS-járványban csaknem nyolcszáz ember vesztette életét. Miközben Kínában a hatóságok megpróbáltak gátat vetni a járvány terjedésének, a vírus már eljutott az Egyesült Államokba, Kanadába, Hongkongba és Tajvanra, ahol száz ember halt meg a betegségben. Ekkor kértük a WHO-t, küldjenek szakembereket, ők ezt visszautasították. Arra hivatkoztak, hogy a probléma Peking fennhatósága alá tartozik. Ez abszurd és botrányos volt. A madárinfluenza-járványban Délkelet Ázsiában több száz emberi megbetegedést regisztráltak. Egy az emberre veszélyes madárinfluenza-vírus okozta járvány kitörése elképzelhetetlen következményekkel járna Tajvanra és az egész régióra nézve.
- Milyen irányt vehetnek az év eleji választások után a kínai-tajvani kapcsolatok?
- Nemrégiben példa nélküli találkozó történt Hu Csin-tao kínai elnök és Vincent Siew megválasztott tajvani alelnök között. Ez pozitív fejlemény a régóta gyűlölet-szeretet állapotban lévő kínai-tajvani kapcsolatokban, s jelzi, hogy a kampány alatt a Tajvani-szoros felett kialakult egyfajta politikai eszkaláció megszűnőben van. Szembe kell néznünk a realitásokkal is. Kína és Tajvan ötven éve külön utakon jár, két külön politikai entitásról beszélünk, de senki sem szeretné elszámítani magát, nincs szükség instabilitásra. Óvatos politikára törekszünk, ami a kisebb ügyek megoldásával foglalkozik. Ilyen a közvetlen közlekedési kapcsolat kialakítása, a hétvégi charterjáratok elindítása és a kétoldalú befektetéseket érintő korlátozások enyhítése. Ha ezeket az "alacsony politikai értékű" ügyeket megoldottuk, jöhetnek a kulcskérdések, mint a szuverenitás kérdésének a rendezése.
- Sor kerülhet erre a közeljövőben?
- A megválasztott elnök, Ma Jing-csou egyértelművé tette, hogy ciklusa alatt nem veti fel a szuverenitás kérdését. Prosperitásra, biztonságra törekszünk a méltóságunk megőrzésével. Ha ezek megvalósulnak, akkor beszélhetünk a kulcskérdésekről. Lépésről lépésre haladunk, de végül Tajvan szeretne eredményeket látni gazdasági és politikai téren egyaránt. Ebbe az is beletartozik, hogy Peking nagyobb mozgásteret adjon Tajvannak nemzetközi szinten.
- Nem mehetünk el a súlyos tibeti válság mellett. Ott lesznek a tajvani tisztviselők az olimpia megnyitóünnepségén?
- Tajvan az elsők között ítélte el a tibeti emberi jogi sérelmeket. Kínának, mint az olimpia házigazdájának és mint világhatalomnak nincs szabad keze Tibetben. Tetszik ez vagy sem Pekingnek, Tibet kérdése nemzetközi ügy. A tajvani álláspont az olimpiával kapcsolatban az, hogy nem szabad összekeverni a sportot és a politikát, noha saját tapasztalatunkból tudjuk, esetenként lehetetlen meghúzni a határvonalat. Elítéljük a kínai intézkedéseket, de nem bojkottáljuk az olimpiát.