FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Belgrádi jövőkép
Fél éven belül másodszor vall szerelmet Szerbia Európának, pedig az utóbbi hónapokban az uniós államok többsége mindent elkövetett annak érdekében, hogy jelezze mélységes érdektelenségét az egyoldalú vallomás iránt. A szerbiai polgárok januárban a demokrata párti Borisz Tadics államfőnek szavaztak bizalmat a radikális Tomiszlav Nikoliccsal szemben, s a világ akkor is egyfajta Európáról szóló referendumot emlegetett. Ettől még az EU nagyobbik fele - Washingtonnal karöltve - a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül mellőzte a nemzetközi jogot és saját elveit Koszovó függetlenségének elismerésekor.
Létrehozva: 2008. május 13., 07:00

A szerb területvesztéstől kezdve az elemzők a Moszkva felé forduló radikálisok zavartalan győzelmi menetét jósolták, azzal érvelve, hogy a szerbek jogos dühe azok ellen irányul majd, akik a hazát hátba szúrók talpát nyalták. Csakhogy a szavazók más logika szerint gondolkoztak, s többségük úgy vélte, a milosevicsi politikával eredeztető izoláció az oka Szerbia gyengeségének, így Koszovó elvesztésének is, ezen elszigeteltség felszámolása lehet az egyetlen gyógyír a jövőt illetően. Déli szomszédunk vasárnap ismét szerelmet vallott Európának, a választásokat magabiztosan nyerte az integrációt szorgalmazó szövetség.

Az összképet nézve ugyanakkor a politikai erőviszonyok azt is jelzik, hogy Szerbia rendkívül megosztott. Vojiszlav Kostunica volt miniszterelnök tábora csak a szalonképesebb megfogalmazások miatt különbözik Nikolics és a börtönben ülő Vojiszlav Seselj radikálisaitól, az ő szocialistákkal megerősített esetleges összefogásuk még a kormányalakítás lehetőségét sem zárja ki. Ez utóbbi próbálkozás jelen pillanatban nem tűnik többnek a nagy vesztes Radikális Párt görcsös igyekezeténél. A mélységes társadalmi megosztottság azonban - az unió nyitottságának egyértelmű jele, így például a vízummentesség mielőbbi bevezetése nélkül - továbbra is robbanásveszélyt hordoz magában. A kampányban golyót ígértek Borisz Tadicsnak, az ilyen fenyegetést pedig érdemes halálosan komolyan venni egy olyan országban, ahol a demokrata Zoran Djindjics kormányfőként az életével fizetett politikai nézeteiért. A gerjesztett gyűlölködés és a nemzeti veszteségek miatti frusztrációk nem múlnak el egy-egy választással, de jelentősen tompulhatnak, ha az országnak világos, tervezhető jövőképe van.

A három legfontosabb délvidéki magyar pártot tömörítő Magyar Koalíció négy vagy öt képviselőt küldhet a belgrádi parlamentbe (a jelenlegi három helyett), s a részeredmények szerint javítani tudott tartományi és önkormányzati szinten is. A demokratikus kiegyezésen alapuló összefogás mindenképpen eredményesnek bizonyult, bár a szerbiai társadalmi megosztottság miatt sok magyar ezúttal is úgy vélte, hogy az államfő Demokrata Pártjára adott szavazata többet ér. A Magyar Koalíciónak most bizonyítania kell, hogy érdemes volt bizalmat szavazni neki, ehhez adna jó lehetőséget a megfelelő feltételek mellett vállalt kormányzati szerepvállalás a demokratikus erők oldalán.

A parlamenti többség kialakításához máris elkezdődtek a tárgyalások Belgrádban. A Tadics köré tömörült erők magabiztos győzelmével tisztább a kép, mint az előre hozott választások előtt, amikor a koalíciós partnerei által magára hagyott kormányfő már nem tudta biztosítani a stabil kormányzást. Mindenképpen bölcsnek bizonyult Kostunica lemondása, s az idő előtti megméretés kiírása. Szerbiában a jelek szerint működik a demokrácia.