Határon innen és túl általános a vélemény: a vajdasági magyarok szerepelhettek volna jobban, de akár rosszabbul is. Furcsa érvelés, mi tagadás.

Bár a Magyar Koalíció visszaszerezte Topolyát és Kanizsát, megerősödött Adán, Zentán és Csókán, a helyzet koránt sem szívderítő. Minden választási eredmény annyit ér, amennyit a tárgyalásokon sikerül konkrét megegyezésre váltani belőle. Ebből a szempontból a délvidéki magyarok helyzete most sem változott: számarányuk, az országban elfoglalt gazdasági, társadalmi helyzetük, a közösségüket ritkító elvándorlás és asszimiláció választási ciklusok óta egyfajta politikai kalodába szorítja őket. Legfontosabb célkitűzésük, a különböző autonómiaformák megvalósítása lassan halad, a többségi nemzet nélkül pedig nyilvánvalóan halálra ítélt vállalkozás. A vajdasági magyarok egyetlen esélye, hogy aktuális politikai szövetségesüknek kínálják fel támogatásukat. Ez most is így lesz, de a VMDP álláspontja igen megszívlelendőnek tűnik: a Magyar Koalíció várja meg a belgrádi koalíció kialakulását, és addig senkivel se egyezkedjen, amíg az új szerb hatalom nem kezd hivatalos tárgyalásokat a közös magyar autonómiakoncepcióról. Minden kis párt, mozgalom elemi kötelessége saját választói iránt, hogy legfontosabb célkitűzéseiből néhányat alapfeltételül állítson bárminemű szövetség, koalíció kötésekor. Remélhetőleg a Magyar Koalíció sem kapkodja el a döntéseit.

Nemcsak a vajdasági magyarok, de egész Európa számára jó hír, hogy a radikálisok ezúttal vereséget szenvedtek Szerbiában. Az uniópárti erők győzelme azt jelzi, hogy a választók jól tudták, Koszovó elvesztése nem az európai kitekintésű szerbek lelkén szárad. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a különös balkáni mozgalom eltűnne a süllyesztőben, nem kétséges, hogy déli szomszédságunkban jócskán van igény a szélsőséges megoldásokra. A radikálisok a szavazatok egyharmadát söpörték be, a jövőben is súlyuk lesz a szkupstinában. Látni kell azt is, hogy a szerb társadalomban változatlanul nagy a feszültség, az idegenellenesség, a másként gondolkodók, a más nyelven beszélők iránti gyűlölet aligha tűnik el a politikai választásokkal.

Mindazonáltal reménykedjünk abban, hogy Szerbiában a lelkekben is lassan véget ér az a fránya háború. Ha Belgrád valóban már az idén el akarja nyerni az uniós tagjelölti státuszt, gondjaira-bajaira európai megoldást kell találnia. A mostani választás kétségkívül jó üzenet, de a java csak most következik.