A széncinke populációinak tanulmányozása Oxford közelében azt mutatta, hogy ezen madarak ma már átlagosan két héttel korábban rakják le tojásaikat, mint fél évszázaddal ezelőtt. A viselkedésbeli változás lehetővé teszi számukra, hogy a szezonális táplálék nagy részéhez hozzáférjenek, méghozzá a hernyók igazi aranybányájához, mely a melegebb tavaszi hőmérsékletek miatt szintén két héttel korábban jelenik meg.

Ben Sheldon professzor elmondta, a széncinke populációban kimutatták, a nőstény madarak képesek arra, hogy viselkedésüket évről-évre úgy igazítsák, az alkalmazkodjon a környezeti feltételekhez. "Jelen esetben a madarak képesek lépést tartani az utóbbi évtizedek során bekövetkezett változásokkal, ami azt mutatja, hogy a populációs válaszok a klímaváltozásra inkább az egyes egyedek alkalmazkodóképessége segítségével mehet végbe, mintsem genetikai változásokkal".

Az oxfordi kutatók több mint hatvan éve tanulmányozzák a Wytham Woods széncinkéit. Míg a közel tízezer költésből begyűjtött adatok azt mutatják, hogy a madaraknál átfogó trend lett a tojások korai lerakása válaszul a melegebb tavaszi hőmérsékletekre, addig meglepően kevés variációt találtak az egyes nőstények között, mivel azok viselkedése szorosan követi a "korai madár" trendet.

Sheldon szerint, míg a vizsgálat azt mutatja, milyen fontos a viselkedése módosítása évről-évre, az egyes egyedek válasza közötti variáció hiánya meglepő és ellentétben áll a holland széncinkékkel végzett vizsgálattal, melyek során nagyobb variációit találtak az egyes madarak rugalmasságában. Egyelőre keveset tudni a viselkedésbeli alkalmazkodó-képesség ezen típusáról és arról, miért váltakozik az a fajon belül. További vizsgálat szükséges annak kiderítésére is, hogy a madaraknál megfigyelt szoros egyezés a változó környezetre ténylegesen szokatlannak számít-e.