Elsősorban elúszott a tiszta választás illúziója, hiszen kiderült, hogy a hatalmi csúcsra a hazugságok lépcsőfokain is el lehet jutni. Aztán megtudtuk, hogy nem feltétlenül valósághű a parlamenti többség által támogatott kabinet képe sem - erre a jelenlegi koalíció felbomlásakor derült fény. Ami pedig a kormány magasrendű küldetését illeti, az is csak mítosz. Mesébe illő naivitás kell ahhoz ugyanis, hogy valaki elhiggye: a miniszterek csapata valóban védi az alkotmányos rendet, biztosítja az állampolgárok jogait, és őrködik az ország működőképessége fölött. Ha a jelenlegi kormány tevékenykedését figyeljük, egy a hatalomba kétségbeesetten kapaszkodó társaság képe rajzolódik ki előttünk, amelynek tagjai még ha szeretnék, akkor sem maradna idejük és energiájuk törvényes kötelezettségeik ellátására.

Így aztán alig csodálkozunk, hogy a kormánystruktúra átalakításakor ismét megdőlt egy tévhit. Nem igaz ugyanis, hogy a végrehajtó hatalom csúcsszervezetét kizárólag tiszta múltú, feddhetetlen jellemű urak és hölgyek alkothatják. Ha nem Magyarország kormányáról lenne szó, akár kabarétréfának minősíthetnénk: a kabinetbe került új miniszterek közül hárman olyan gyanús ügyekkel a hátuk mögött kezdték el kormányzati pályafutásukat, amelyek a világ civilizáltabb részében kinevezésüket biztosan megakadályozták volna.

A jövendőbeli önkormányzati miniszter ellen feljelentést tettek, e szerint elnöksége idején a Somogy megyei önkormányzat egy kórháznak járó címzett támogatást - mintegy három és fél milliárd forintot - más célokra költött el. A rendőrség egyébként öt olyan ügyben kezdett el nyomozást, amely az ő elnöki ügyködése közben zajlott. A gazdaságfejlesztésért felelős új minisztert az elhíresült postáskerékpár-beszerzési tender lebonyolításában tartják vétkesnek, hiszen a szerződés megkötésekor épp ő volt a posta első embere. A szociális és munkaügyi tárca élére frissen kinevezett politikusnak egykori bankelnöki funkciója okoz bonyodalmakat: egyesek szerint a pénzintézet csődjének ő a fő felelőse.

Mondhatják persze kormányközeli berkekben, hogy a három minisztert érintő vádaskodások politikai célzattal fogalmazódtak meg. Szerintünk az igazán feddhetetlen emberek a gyanúnak ily sötét árnyékába sohasem kerülhetnek. A miniszterelnök körül viszont annyira megfogyatkozott a támogatói bázis, hogy már nem talált szeplőtlen múltú miniszterjelölteket. Vagy ami még szomorúbb lenne: nem is törekedett ilyesmire.