Miért tartotta fontosnak, hogy a sajtó nyilvánossága előtt mondjon le a Fideszben viselt párttisztségeiről és parlamenti mandátumáról?

Az egyik tudós kollégám egy napilapban elemezte, hogy helyes-e, ha az Akadémia elnöke a politikához ilyen közel álló ember lesz, mint én. Erre frappáns választ adott az MTA közgyűlése, amely három jelöltből az első körben 58 százalékos szavazataránynyal választott meg. Korábban többször nyilatkoztam: megválasztásom esetén lemondok pár t tiszt sé geimről. Mivel ezt nagy várakozás előzte meg, szükségesnek éreztem, hogy a nyilvánosság előtt tegyem meg ezt a lépést.

A szavazáson tehát nem számított a politikai múltja?

Bizonyára nem szavaznak meg ilyen nagy arányban, ha az Akadémia tagjai és a doktor képviselők úgy érzik, hogy a személyem politikai törésvonalak mentén megosztó. A polgári, keresztény értékvilághoz tartozom, John Kekessel vallom a konzervativizmus ésszerűségét abban a kérdésben, hogy mi teszi jóvá az emberi életet.

Elődei sem titkolták hovatartozásukat: volt köztük miniszter, képviselő. Ki a legfontosabb közülük?

Az elődök közül valóban sokan vállaltak politikai szerepet, az eddigi 18 elnök közül például hat oktatási és kulturális miniszter volt. A legnagyobb magyar fizikusok egyike, Eötvös Loránd is vezette az Akadémiát. Alázatra és szerénységre int, hogy az ő székében ülhetek. De sokat tanultam Kodály Zoltán vagy Kosáry Domokos elnöki tevékenységéből is.

Mit vár az Akadémia elnökétől a tudóstársadalom?

Hogy az MTA jól működő szervezet legyen. Hogy olyan körülményeket teremtsünk a kutatóknak, amelyben mindenki azt csinálhatja, amihez a legjobban ért. Emellett azt is várják, hogy az Akadémia részt vegyen a tudománypolitika formálásában.

Mennyi pénz kell ehhez?

Pénz is kell mindehhez, ám az eredményesség legalább ennyire inspiráció kérdése. Arra fogom biztatni az akadémiai kutatóintézetek igazgatóit, nézzenek körül a nagyvilágban, kik azok a komoly sikereket elért kollégák, akik elindíthatnak nálunk egy-egy új kutatási irányt, ösz tönözve a fiatal tudósokat is. Ez sokszorosára növelheti az eredményességet.

A külföldiek alkalmazásával az amerikai modellt követné?

Annak is nevezhetjük. Az amerikai fiatalok nagy része nem vállalja azt a kemény munkát, ami a tudományos életben az előrejutáshoz kell. Ezért ott örömmel fogadják a világ szegényebb országaiból érkező fiatal tudósokat. Magyarországon is érezhető a fiatalok körében az a tendencia, hogy szívesebben választják a könnyen elsajátítható, jobban megbecsült foglalkozásokat.

Mit lehet tenni, hogy jobban megbecsüljék a kutatókat is?

Például dinamikát kellene vinnünk a finanszírozási rendszerbe. Bátran meg kell hoznunk azt a döntést, hogy néhány tucat tudósnak különleges státust, magasabb fizetést biztosítunk. Ez megint csak amerikai modell: ott "distinguished professor"-nak nevezik az ilyen állásokat. Ezeket a posztokat hazai és külföldi kutatók is elnyerhetnék, erős nemzetközi versenyben.

Azt mondta: el kell érni, hogy legyenek tudós sztárok. Hogyan?

Sikeres kutatói életpályákat kell bemutatnunk a nyilvánosságnak. A tudósokat javasolni fogjuk díjakra, szerkesztőbizottságokba. A magyar tu domány legjobbjait erősebben kellene "bekötni" a nemzetközi tudományos életbe. A kiemelkedő személyiségeknek pedig nagyobb szerepet kell vállalniuk a médiában. Persze sokan vannak, akik idegenkednek attól, hogy úgymond showmanek legyenek, de olyanok is vannak, akik nem. Őket szeretném megtalálni. Hatalmas vonzerő lenne a tudományos élet számára, ha a médiában meg tudnánk jeleníteni a "tudós sztárokat".