A fő témát a szegénység elleni küzdelem négy pillére: a szociális szolgáltatások, a közszolgáltatások, a garantált minimum jövedelem és a lakhatás kérdései alkotják. Miközben Európa szerte a társadalmi kérdések kezelése kapcsán egyre dominánsabban jelenik meg az a felfogás, miszerint a gazdasági növekedés és a munka biztosítása önmagukban megfelelő eszközök az egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztés csökkentéséhez, a Szegénységben Élők Találkozója témaválasztásával is szembefordul ezzel a tendenciával.

Az Európai Unió területén ma 78 millió ember él szegénységben. Ennél is többen a szegénység közelében. Az ő mindennapjaik biztonsága, az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges életkörülményeik garantálása, s a családokban élő gyermekek jövőbeni életesélyei szempontjából meghatározó, hogy milyen és milyen minőségű szociális szolgáltatásokhoz férnek hozzá; milyen feltételekkel és milyen minőségű közszolgáltatásokat vehetnek igénybe; biztosított-e számukra az alapszintű, mindennapi megélhetésüket biztosító jövedelem (Magyarországon ezt a célt lenne hivatott szolgálni a rendszeres szociális segély); s milyen formában és feltételekkel biztosított lakhatásuk.

A Magyar Szegénységellenes Hálózat a Szegénységben Élők 7. Európai Találkozója kapcsán azzal a felhívással fordul a döntéshozókhoz és a nyilvánosság meghatározó szereplőihez, hogy gondolják újra a közbeszédben az utóbbi hónapok során egyre intenzívebben megjelenő, a szegényekkel kapcsolatos sztereotípiákat erősítő, a szegénység kezelése helyett a szegényeket büntető, fegyelmező, az emberi és szociális jogokat sértő, a szolidaritást gyengítő, a médiában az "Út a munkához" program és az ún. "segély helyett munkát" kezdeményezés kapcsán megfogalmazott érveket és elképzeléseket.

A Magyar Szegénységellenes Hálózat azzal a javaslattal, egyben ajánlattal fordul a kérdésben érintett döntéshozókhoz - a miniszterelnökhöz, a szociális ágazatot irányító miniszterhez, valamint az érintett települések polgármestereihez -, hogy a szociális szakemberek és a szegénységben élők bevonásával kezdődjön meg a jelenleg napirenden szereplő törvénymódosítási tervezetek újragondolása, azoknak az érdemi lépéseknek a meghatározása, amelyek nem a jelenleginél nagyobb nyomorba taszítják a családokat, hanem az emberi méltóságot és alapvető biztonságot garantáló jövedelemhez juttatják őket, s teszik ezt - lehetőleg - a megfelelő mennyiségű és minőségű munkához segítésen keresztül.