"Mi nem akarunk panaszkodni, csak azt szeretnénk, ha a parlament meghallgatna minket. Túl vagyunk már ugyanis a huszonnegyedik órán - állítja Gajda Imre rokkantnyugdíjas fővárosi lakos. - Havi ötvennyolcezer forint a nyugdíjam. Ebből a rezsi, a számlák, a bérlet és minden más költség levonása után éppen hogy hétezer forintom marad élelemre, ruházkodásra vagy gyógyszerre. Rengetegen élnek azonban még nálam is rosszabb körülmények között."

Ferenczi Zsuzsa ugyancsak Budapesten él, két gyermek anyja. Bejelentett állása van: templomban takarít, a férjének megszűnt a munkahelye. Havi keresetük mindennel együtt százhetvennégyezer forint, ebből a különböző költségek befizetése után marad negyvenkétezer - négyükre, s ebből az összegből kell az élelmiszer és a ruházkodás mellett minden mást megoldaniuk. "Erősen megérzi a családi kassza, amikor a gyermekeknek osztálykirándulásuk van, vagy tankönyvet kell nekik venni" - mondja Zsuzsa.

A Magyar Szociális Fórum szerint a fenti példák ezreivel találkozhatunk hazánkban, és a hasonló körülmények között élők száma egyre nő. "A megélhetési költségek drasztikus emelkedése, valamint az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember egészsége, sőt léte válik egyre inkább veszélyeztetetté napjainkban" - hívja fel a figyelmet Simó Endre, az érdekvédő szervezet munkatársa. Szerinte új társadalompolitikára van szükség, különben tovább növekszik a szegények aránya hazánkban. Már csaknem három és fél millióan élnek a létminimum küszöbén vagy az alatt. "Akik tíz évvel ezelőtt szegények voltak, ma még inkább azok. Az összes háztartás 28, a gyermekes háztartások 41, míg a három vagy több gyermekes családok hatvan százaléka él szegénységben" - hivatkozik az érdekvédő a felmérésekre.

Ez azt jelenti, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által legutóbb 2006-ban megállapított létminimumnál, vagyis havi 60 128 forintnál kevesebből kell élniük.

Az érdekvédő szervezet szerint az elszegényedés szoros összefüggésben van az érintettek egészségügyi állapotának romlásával is. Jól mutatja ezt, hogy a rétegnek nincs olyan tagja, aki megérte volna a hatvanéves kort. Ezt mutatta ki Skrabski Árpád szociológus, aki a folyamat visszafordításának lényeges elemét az oktatás erősítésében látja. "A rendszerváltozás óta végzett felmérések egyértelművé tették, hogy az alacsony végzettségűek körében négyszer nagyobb az idő előtti halálozás valószínűsége. Ugyanez az arány a mélyszegénységben élőknél is."

Szöőr Anna pszichológus, jogász ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az Országos Pszichiátriai Intézet és az addiktológia bezárása óriási hiba volt a kormányzat részéről, hiszen ezzel gyakorlatilag megoldhatatlanná vált a rászorulók ellátása. Az Október 23. Bizottság Alapítvány elnöke szerint a probléma összefüggésbe hozható a nyomor konzerváló alkoholizmussal. Ez a betegség hazánkban a felnőtt lakosság legalább nyolc százalékát, majd egymillió embert érint.

A Magyar Szociális Fórum szociális kerekasztala szerint az elszegényedést az elosztási viszonyok kiigazításával lehetne feltartóztatni. Ezért a civil- és a szakmai szervezetekkel közösen Rendszerkorrekcióval és összefogással a válság leküzdéséért címmel széles körű tanácskozást kezdeményeznek.