- Kedden volt a kisebbségi kormányzás első igazi tesztje, szavazni kellett a kormányszerkezet átalakításáról, és minden nagyobb gond nélkül sikerült a többséget biztosítani a kormánynak. Volt ugyan kisebb feszültség az SZDSZ-ben, hogy elfogadják-e ezt a nagyobb kormányt, kicsit drágább kormányt, mint korábban, de beadták a derekukat, és azt mondták Horn Gáborral az élen, hogy nem értenek vele egyet, de megszavazzák. Mi történt az SZDSZ oldalán és milyen következtetéseket lehet ebből az egy napból levonni?
- Persze nem szabad eltúlozni a dolgot, de mégis azt lehet gondolni, hogy ez szinte bizalmi szavazás volt a Gyurcsány-kormányról, a dolognak van ugyanis üzenete. Az SZDSZ valamivel nem ért egyet, és mégis megszavazza. Tehát olyan az üzenete ennek, mintha az SZDSZ továbbra is tagja lenne a koalíciónak. Megszavaz valami olyasmit, amit nem szeret, bizalmat szavaz a miniszterelnöknek. Az az igazság, hogy ez azt mutatja a szocialista frakció és párt felé, hogy megy ez majd, hogy csak így tovább. Meg kell győzni az SZDSZ-t, de majd először megszavaz egy-két ilyen törvényt, aztán még kettőt, aztán az adótörvényeket is, amelyekben nem lesz adócsökkentés, és végül a költségvetést is. Tehát az egésznek az a jelentősége, hogy azt igazolja a szocialisták felé, van esély arra, hogy ki lehet húzni a végéig.

- Tehát akkor azt mondja, hogy ezzel az SZDSZ bizalmat szavazott Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek?
- Ebben a szűk értelemben feltétlenül. Nem értem, hogy miért jó ez az SZDSZ-nek. Az SZDSZ fölmondta a koalíciót, és azt mondta, hogy egy új, saját arculatot fog fölrajzolni. Tipikus értelmiségi pártnak tűnik újra az SZDSZ, aki nagyokat mond, szépeket beszél, és utána a szavazásnál meglehetősen ellentétesen cselekszik.

- A hivatalos nyilatkozatokban azt mondták az SZDSZ politikusai, hogy kaptak ígéreteket arra, hogy nem kerül többe a kormány működése, mint korábban.
- Valamikor régen Bismarck kancellárnak, amikor egy pillanatra kisebbségbe került, a szociáldemokraták megszavaztak valamit, és ő azt válaszolta, hogy köszöni a szavazatokat, az indoklásokra pedig nem kíváncsi. A lényeg, hogy megvannak a szavazatok. Hát ez történt. Az indoklás a közvéleménynek szól, de a lényeg, hogy megszavazták Gyurcsány Ferencnek, amit akart. Tehát szinte belül vannak a koalíción, csakhogy így az SZDSZ abba a helyzetbe kerülhet, hogy állandóan mond valamit, és utána szembesíteni lehet azzal, hogy nem az történt, és hát pont ezzel morzsolódott el az SZDSZ támogatottsága. Hogyan lesz ilyen módon az SZDSZ-nek egy új identitása? Az SZDSZ-nek nem az a feladata, hogy nagy pártként valahogy elevickéljen a következő választásokig, hanem az, hogy a mostani három százalékról fölmenjen öt százalék fölé. Ez egy nagyon nagy feladat, a szabad demokratáknak rengeteg szavazót meg kellene győzni arról, hogy rájuk szavazzanak. És most akkor hétről hétre az lesz, hogy ez egy hazudós párt? Mást mond és mást csinál? Nem hiszem, hogy ez az erős útja az SZDSZ újra jelentős párttá tételének.

- Nem az áll ennek a gondolkodásnak a hátterében, hogy őszre megkötnek egy új koalíciós megállapodást?
- Gyurcsány Ferenccel?

- A szocialistákkal mindenképpen.
- A dolognak az az üzenete, hogy megy Gyurcsány Ferenccel? Tehát a szabad demokraták visszasompolyognak a Gyurcsány-kormányba? Abba a Gyurcsány-kormányba, ami addig vissza fogja vonni az egészségbiztosítási törvénynek még azt az öszvér rossz megoldását is, amely most a baloldali arculatot akarja fölépíteni? Hát elég furcsa bizonyítványt állítana ki az SZDSZ magáról, ha Gyurcsány Ferenchez menne vissza. Ebben a helyzetben az SZDSZ-nek már rég, a koalíció felbontása előtt el kellett volna döntenie, hogy mit akar, mi a stratégiája. Tehát nemcsak kimondani, hogy Gyurcsány Ferencet nem akarjuk többet miniszterelnöknek, hanem legalább három-négy lépést végig kellett volna gondolni. Az látszik az SZDSZ politikáján, hogy itt egyetlenegy lépés sincsen végiggondolva, az SZDSZ egyik napról a másikra él. Márpedig ez nem az az út, amivel háromból újra öt százalék fölé lehet menni.

- Ez előtt a szavazás előtt azért voltak olyan kezdeményezések Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter részéről, aki arról próbálta meggyőzni az SZDSZ vezetőit, hogy most nemmel kell szavazni. Az SZDSZ helyzetéhez azért hozzátartozik, hogy egy elnökválasztás előtt vannak, tehát nem tiszták a viszonyok, hogy melyik irányba megy tovább a párt.
- Az egészségügyi miniszter meglepően bölcs politikusi nyilatkozatot tett. Azt mondta, hogyha az SZDSZ ezt megszavazza, akkor csak egy hetvenkedő katona lesz. Az SZDSZ-nek el kellene döntenie, hogy ez a hétről hétre való vergődés - ami szerintem nem sok jóval kecsegtet, az SZDSZ jár ezzel legrosszabbul - ahelyett két utat választhat, amiben van stratégiai gondolat. Az egyik a koalíció újrakötése. Nem Gyurcsány Ferenccel, vele az SZDSZ aligha kötheti újra a koalíciót. Úgy érhetné el az SZDSZ, hogy ne Gyurcsány Ferenc legyen a miniszterelnöki székben, ha most nagyon kemény. Ha az SZDSZ nem szavaz bizalmat Gyurcsány Ferencnek, az azt üzente volna a szocialistáknak, hogy kedves szocialisták, Gyurcsány Ferenccel nem fog menni. Itt jön majd a nyári szünet, gondolkozzatok el azon, hogy hátha egy másik miniszterelnökkel újra lehet kötni a koalíciót. Fodor Gábor egész mondanivalója - bár hiányzott az a bátorság, hogy ezt egyértelműen kimondja -, hogy ő újrakötné a koalíciót egy apró, de fontos feltétellel, azzal, hogy nem Gyurcsány Ferenc van a másik oldalon. Ha az SZDSZ ezt kimondaná, és a szavazási gyakorlatával is világossá tenné, hogy ezt akarja, az egy nagyon erős jelzés volna, és ebből a szocialisták okulhatnának, ha máskor nem, a nyári szünetben.

- De mennyiben változhat ez a helyzet az SZDSZ elnökválasztása után?
- A feladat ugyanaz az elnökválasztás előtt és lesz utána is. Az ország nem fog arra várni, hogy az SZDSZ mit fog majd csinálni. Jobban járna az SZDSZ, ha nem kígyóvonalban haladna, hanem egyenes vonalban, és erről végső soron a frakció döntött, és nem a pártelnök. A másik út az pedig az lenne, hogy az SZDSZ, ha nem rögtön azonnal, de késő őszre vagy még inkább jövő tavaszra elfogadná az előrehozott választást. Ez egy nagyon vagány lépésnek látszana, de ebben is van gondolat. Egy kis párt sokszor akkor sikeres, ha nagy kockázatot vállal. Ha az SZDSZ azzal állna a választók elé, hogy az ország javát akarja, úgy gondolja, hogy nem jó az, ha egy kormány vergődik, ha megint szavazatokat akar költségvetési túlköltekezéssel választani, és tudja, hogy könnyen lehet, hogy kikerül a következő parlamentből, de ennek ellenére azt mondja, hogy legyen előrehozott választás - ez nagyon sok embert elgondolkodtatna. Elég sok olyan szavazó lesz majd Magyarországon, aki azt mondja, hogy szép, szép, tűnjenek el ezek a mostani kormánypártok, de azért teljhatalmat, kétharmados hatalmat nem akarunk adni Orbán Viktornak. Főleg magas státuszú, felső státuszú szavazók lehetnek majd ilyenek, és azok a végén fognak maguknak pártot keresni, és közülük elég sok az SZDSZ-re voksolhat, ha az SZDSZ őszinte, hiteles, erős pártnak tűnik. Most ezzel a kígyóvonallal nem ebbe az irányba halad. Az országot kevéssé érdekelheti az, hogy most éppen ki vezeti az SZDSZ-t, hanem inkább az érdekelheti, hogy van-e valódi társadalmi funkciója az SZDSZ-nek.

- Mi változik attól, hogy Fodor Gábor vagy Kóka János lesz a párt elnöke?
- Az igazi kérdés az, hogy a régi elit viszi-e tovább a pártot vagy pedig Fodor Gáborral az egykori pártellenzék jut valamiféle hatalomhoz, befolyáshoz. A régi pártelitnek volt a kiszemeltje Kóka János, és óriási energiával dolgoztak azon, hogy nehogy Fodor Gábor legyen a párt elnöke. Valami hihetetlen módon nem szeretnék Fodor Gábornak az elnökségét, erre volt egy kísérlet Kuncze Gábor visszahívása. Fodor Gábor jóval népszerűbb a közvélemény-kutatásokban is, és az az ember gyanúja, hogy a pártban is, de ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül ő győz. Ő most az esélyes. De tudni kell, hogy régi elit kézben tartja a pártapparátust, és egy ilyen kis pártban nagyon nagy erő. Tehát nem lehet kizárni azt, hogy Kóka János vagy valaki a régi pártelit részéről győz. Ha Fodor Gábor győz, nagyon nehéz lesz, mert a régi pártelit nem nagyon fogja kedvelni az ő elnökségét, és szinte azonnal nagyon nagy döntéseket kell hoznia. Legfeljebb a nyáron még gondolkodhat, hogy mit csinál. Ezt az ellenkezek, de aztán végül mindent megszavazok, szerintem hamis alternatívát választja, vagy újraköti a koalíciót azzal, aki akkor éppen van a szocialista párt élén, vagy pedig nekifut az előrehozott választásnak. Ez egy rettenetesen nehéz döntés. Olyan bizonytalan pártháttérrel, mint ami Fodor Gábornak lesz, mert a régi elitek aligha fognak vele kibékülni, nehéz lesz ezeket meghozni.

- És ha Kóka János lesz az elnök, ugyanezek a dilemmák, csak másfajta a politizálás?
- Szinte a politizálás sem lehet nagyon más. Tudni kell, hogy a baloldalnak van egy nagyon jelentős része, amely kettős kötődésű. Kötődik az SZDSZ-hez is, meg az MSZP-hez is. Ők most nagyon neheztelnek az SZDSZ-re, büntetik az SZDSZ-t. Egész biztos, hogy az SZDSZ 6,5 százalékából 1-1,5 százaléknyi szavazatot ők adtak. Most már önmagában kivégezhetik az SZDSZ-t, de kivégezhetik az SZDSZ-t a médiában is. Az SZDSZ-nek már nincsen saját sajtója, tévéje, rádiója. Ez a kettős kötődésű elit tartja kézben, és ha ők neheztelnek az SZDSZ-re, nagyon nehéz lesz az SZDSZ-nek - bárki is vezeti -bármit is csinálnia. Az SZDSZ egy döntésképtelen értelmiségi társaságnak tűnik most is, és ezért a legvalószínűbb ez a kígyómozgás, viszont ez az SZDSZ sorsát, jövőjét illetően nem túl sok jóval kecsegtet.

(A beszélgetés további része az inforadio.hu honlapon olvasható.)