Balog képviselő ezt mondta: "Rendes baloldali is lehet jó keresztény, és jó keresztény is lehet rendes baloldali. Ami elvben természetesen igaz, csak éppen a mai Magyarországon ennek nem igazán látszik az igazi lehetősége." Márpedig a Balog-szöveg tökéletes és pontos leírása a hazai politikai baloldalon uralkodó állapotoknak.
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel - mondta Jézus.
Ezt persze senki nem várta el a 2006. őszi események idején, de azt igen, hogy a keresztény baloldali atyafiak követeljék meg kormányuktól a törvényes eljárást, ítéljék el a rendőri brutalitást, vagy legalább érezzenek együtt a politikai véleményük békés kinyilvánítása miatt brutálisan megvert, meghurcolt áldozatokkal. Nem így tettek. Ezért nehéz manapság baloldali embernek jó kereszténynek lennie Magyarországon.
De ha elfogadjuk a kiváló Nyakó képviselő mércéjét a politikailag - és keresztényerkölcsileg is - korrekt politikusi nyilatkozatokról, akkor vajon hányan tarthatnák meg rangjukat és pozíciójukat a honi politikai közélet porondján?
Például szívhatna-e közös levegőt az '56-os forradalmat véleményével meggyalázó Havas Szonja Mécs Imrével és Wittner Máriával az Országházban?
Megtarthatná-e miniszterelnöki székét Gyurcsány Ferenc, akinek a haza csak egy kurvaország? Aki szerint az idősebb feleségek lecserélhetők fiatalabbakra? A baloldali keresztény erkölcs szerint ez elfogadott? Vajon Nyakó képviselő szerint hazudni, csalni a hatalom megtartása érdekében megfelel-e a baloldali keresztények erkölcsi elvének? Lehet-e ma hazánkban ilyen körülmények között egy jó keresztény MSZP-szavazó?
Nem kizárt, hogy Nyakó képviselő csupán provokálni akarta a köztiszteletben álló fideszes képviselőt.
Nyakó Balog bűnéül rója fel azt is, hogy nem lépett fel a melegdemonstrációt megzavarók, sőt a Magyar Gárda ellen sem.
Ki is egészítjük Nyakót azzal, hogy Balog, tudtunkkal, a gój motorosok ellen sem tüntetett, sőt nem határolódott el Tomcattől és Fekete Pákótól sem, de még Joe Esterhastól és a zsidózó szocialistáktól sem.
Nem tudom, Balog képviselő látott-e már olyan, a melegek jogaiért rendezett tüntetést, mint amilyet az Andrássy úton szoktak nálunk rendezni. Ezek fesztivált idéző felvonulások, amelyek úgy zajlanak, hogy a teherautókon kifestett arcú, furcsa, nőies mozgású férfiak vonaglanak apró tangabugyiban, ahol az azonos nemű párok mindenki szeme láttára megbotránkoztató módon nyalják-falják egymást. Talán egyet meg kellene néznie, aztán elmondhatná a véleményét, hogy szerinte az ilyen magamutogatós, botrányt keltő show-műsorok politikai jogokért való tüntetésnek tekinthetők-e.
Kik mellett kell kiállnia vajon egy jogvédő lelkész képviselőnek? A botrányt okozók vagy a megbotránkoztatottak mellett?
Vajon a Borsod megyében a hitelezési gyakorlatáról jól ismert, csődbe vitt Rákóczi Bank vezetőjének miniszteri kinevezése miért nem haladja meg a borsodi Nyakó képviselő erkölcsi ingerküszöbét?
Szerinte is helyes miniszteri tárcát adni annak, aki a Hungalu vezérigazgatójaként megtévesztette az ÁPV igazgatótanácsát a Motim Rt. saját tőkéjét illetően, és töredékáron adta el azt egy Gyurcsány-cégnek? Nem kellene elhatárolódni?
Nem kellene lemondásra felszólítani a szocdem mezben honatyáskodó volt MSZMP-s pártállami múmiát a minap leleplezett titkosszolgálati megfigyelésért? A Kapolyi László által megrendelt munkát információk szerint volt III/III-as hálózati tisztek végezték el.
Amikor hazánkban a KGB-akadémia elvégzése inkább előnyt jelent egy pozíció elnyeréséhez, mint hátrányt, amikor egy volt KGB-s rángathatja Magyarország miniszterelnökét, hogy a kormány energetikai stratégiai döntéseiben az orosz gazdasági érdek érvényesüljön, amikor naponta több milliárddal nő az állam adóssága, akkor egy ilyen gyönyörű májusi napon Nyakó képviselő nyilatkozatával kénytelen foglalkozni a Fidesz-vezetés. Nyakó foglalkoztatja őket. És a Fidesz reagál. Nyakóra. Ahelyett, hogy demokratikus keretek között érvényt szerezne a népakaratnak, és kikényszerítené végre, bármelyik alkotmányos megoldással az előre hozott választásokat. Hogy ne úgy maradjon meg emlékünkben ez a május, mint a reménytelenség hónapja.