A huszonnégy képviselőből tízet a választók alig egyötöde, önt 85 százalékuk ismeri.

Olimpiai bajnokként, MOB-elnökként, NOB-tagként évtizedek óta folyamatosan közszereplést vállalok, 2002-ben polgármesterségről is álmodtam. Hogy engem jelöltek, valóban a hazai ismertségnek szól. Brüsszeli munkánkat otthonról nehéz megítélni.

Pedig a kutatás az EP-munka értékéléséről is szólt.

Nézze, két dolgot tehetünk. Feltesszük a kezünket, és azt mondjuk: akármit csinálunk, minket a kutya se figyel otthon. Vagy fölgyűrjük az ingujjunkat, és megpróbáljuk közhírré tenni, amit kint teszünk. A mi hibánk is, hogy a közvélemény nem tudja, mivel foglalkozunk. Ráadásul itt nincs az otthonihoz hasonló konfrontáció. Itt csak ügyek vannak.

Érdekes, hogy az ismertsége a szocialista szavazók körében 92, míg a fideszesekében "csak" 85 százalékos.

Nem vagyok megosztó típus. A "bársonyosabb" politizálásban hiszek. Olyan politikus vagyok, aki figyelembe veszi a másik oldal törekvéseit, ne adj' isten, egyiket-másikat becsben is tartja.

A népszavazás előtt, egy választási fórumon azt mondta: PR-szakemberek nem javasolják a jobboldal és a Fidesz összetartozását szimbolizáló kifejezések, szlogenek - úgymint konzervatív, keresztény, nemzeti, polgári - hangoztatatását. Ezek Magyarországon nem jó hívószavak, nem hoznak új szavazatokat. Ön nem követi az ukázt.

Mert épp ezeket tartom a legfontosabb üzenetnek. Ha fazont akarunk adni egy pártnak, kell hogy legyen ideológiája. Taglétszámmal, költségvetéssel, haragkeltéssel nem megyünk semmire. A kommunikátorok a politikust csak abból a szempontból nézik, hogy mondanivalójával hoz-e szavazatot. A Fidesz ideológiája, a szövetség alapító levele nem valaki ellen szól. A kereszténység, a nemzeti elkötelezettség, a polgári gondolkodás és a konzervativizmus fontos üzenet.

A fórumon azt is elárulta: politikaimarketing-tréningen arra tanították önöket, tévészerepléseik során ne éljenek a humor eszközével, ne használjanak idegen szavakat, absztrakciókat.

A kötelező felkészítést meghallgattam, de nem kell azonosulnom vele. Hat évvel ezelőtt új emberként kerültem a politikába, nem volt gyakorlatom. Akik engem ott farigcsáltak, azt akarták, perfekt politikus legyek. Arra is felhívták a figyelmet, milyen legyen a nyakkendőm, ne hadonásszak a kezemmel, többet mosolyogjak. Mert az emberek nem jegyzik meg, amit mondunk, de azt igen, hogyan.

A népszavazás előtt is szembement a párt hivatalos kommunikációjával. "Ne legyünk abban biztosak, hogy március 9-én minden rendben lesz."

Úgy mondtam: csak akkor legyünk biztosak a dolgunkban, ha mind elmegyünk szavazni. Az eddigi négy népszavazáson ugyanis a részvétel sohasem érte el a negyven százalékot. A végeredmény engem is meglepett.

Általános az elégedetlenség az olimpia körül. Ön ellenzi a bojkottot, mondván: ezt az eszközt nem lehet felhasználni. De mint a játékok körüli huzavona mutatja, a politika már rég összefonódott a sporttal.

Valóban. A sport akarva-akaratlan három dologgal kötött házasságot: az üzlettel, a tudománnyal és a politikával. Kit bánt az olimpiai láng? Megértem azokat, akik végső elkeseredésükben ellene támadnak, de az olimpia másról szól: a világ békéjének utolsó kikötője.

Ehhez képest a világpolitikát alaposan megosztotta. Nicolas Sarkozy kijelentette: nem zárja ki a bojkott lehetőségét, s politikai feltételekhez kötötte részvételét a megnyitón.

Akik fel akarták hívni a figyelmet a tibeti emberi jogi problémákra, elérték céljukat. Ezt itt a Európai Parlamentben is komolyan vették. A főnököm, Hans-Gert Pöttering elnök úr azt nyilatkozta: felhívással fordul Európa felelős vezetőihez, fontolják meg, részt vesznek-e a megnyitón. Mit mondhatnék? A politikusok onnan nem fognak hiányozni. Én csak a sportolókat féltem.

A bojkott támogatói arra hivatkoznak: Peking azzal a feltétellel kapta meg a játékok rendezési jogát, hogy "cserébe" javít az emberi jogok helyzetén.

Hét évvel ezelőtt Peking város szerződésében nem volt utalás az emberi jogokra, az Olimpiai Charta viszont több helyen is említi. Azt gondoltuk, Kína nyíltabb ország lesz az akkori állapothoz képest. Ez mellesleg így is történt. Nem hiszem, hogy egy sportszervezet hatással lehet az egymilliárd-háromszázmilliós nemzet politikájára.

Jövőre EP-választás. Mi lesz, ha nem kerül be ismét?

Ezt nehéz elképzelni, ugyanis listavezető leszek. Felkértek rá, amikor lemondtam a Fidesz alelnökségéről. Úgy is dolgozom, hosszú távra rendezkedtem itt be.