Magyarország vezetése ma olyan, mint az alföldi puszták felett remegő délibáb. Messziről kormánynak tűnik, közelebbről mégsem az, megfoghatatlan, bármikor eltűnhet a szemünk elől, vagy átalakulhat. S azt már végképp nem tudni, hogy meddig játssza még velünk csalóka játékát.

A politika világában nem szokatlan dolog az az állapot, amikor egy lebénult kormánynak úgy kell tennie, mintha még kezében tartaná a szálakat. A színjáték, a cirkusz világa nagyon is belefér az eszköztárba, a hatalom megtartása mindent megér. Az utóbbi években tanúi lehettünk már szinte az összes kunsztnak, trükknek, bűvészkedésnek és átverésnek. S miközben látványosan fogyatkozott a műsorra vevő közönség, a döntő fordulat a legutóbbi napokban következett be: fellázadt a mutatványosok ellen az üzleti élet. Az úgynevezett reformközgazdászok, valamint a balliberális értelmiség után a tőke is látványosan szembefordult Gyurcsány Ferenccel. Nem kell már a nagy illuzionista által kínált világszám. A mágikus bódulatból lassan mindenki magához tér.

Az üzletemberek, gazdasági vezetők általában óvatosan fogalmaznak, ha egy kormány lépéseit kell értékelniük. Most viszont láthatóan náluk is elszakadt a cérna, hiszen milliókban kifejezhető az a veszteség, amit a délibábkabinet bohóckodása okoz nekik. A vállalkozók nem hajlandók tovább pénzelni az utazó cirkusz költségeit - például azt, hogy újabb összegekkel fejeljék meg a produkció reklámkiadásait -, és olyan felelős országvezetésre vágynak, amelyik valódi munkával és eredményekkel szolgálja meg a cégek Európa-szerte kiugróan magas adóbefizetéseit. Sosem kapott még kormány olyan sistergő kritikát az elmúlt majd húsz évben üzletembertől, mint amit Demján Sándortól hallhattunk a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének múlt heti közgyűlésén. A nemrég még a két politikai oldal összefogására, az egyetértésen alapuló reformokra buzdító érdekvédelmi vezető most már másképp szólt. Egyenesen odáig ment, hogy közölte: amennyiben a lakosság olyan birka, hogy tűri ezt a kormányzatot, akkor meg is érdemli a sorsát. Nem lehet ingyenélőként ülni még két évet a Parlamentben - figyelmeztette és minősítette is egyben Gyurcsány kísérleti kabinetjét a nagyvállalkozó, akinek szavai az üzleti világ egy jelentős szegletének véleményét is tükrözik.

S azt, hogy Demján nem csupán az a fecske, amelyik nem csinál nyarat, hanem az üzleti élet lázadása immár általános képet mutat, jól mutatja a gazdasági kamarák és más jelentős érdekvédelmi szervezetek helycserés tapogatózása a Fidesz elnökénél. Orbán Viktortól kértek találkozót a piac jelentősebb szereplői, az ellenzék vezérétől, aki köztudomásúan nincs abban a helyzetben, hogy orvosolni tudja a válságot. Ám lesz - gondolhatják a köztestületek, érdekvédelmi szervezetek első emberei, akik a fáma szerint hiába itták meg már négyszer Gyurcsány Ferencnél az ott felszolgált kávét, az égvilágon semmit sem értek el. Most a váltás azt mutatja, nincs is már több idejük a mutatvány-miniszterelnökre, mint ahogy velük együtt Magyarország többségének sincs, hiszen készülni kell a szétkuszált világ összerendezésére. Eddig erre elméleti esélyünk volt, mostantól viszont a gyakorlati lehetőség is fennáll, hiszen érezhetően megmozdult a valódi politikacsináló erő, a tőke.