Mondjuk egy körmönfont jogi eljárás, amellyel Hillary Clinton és támogatói elérik, hogy a Demokrata Párt vezetése által kizárt Michigan és Florida államok nagyszámú (javarészt Clinton-párti) küldöttjét mégis számításba kell venni az augusztusi konvención. Vagy egy olyan lejárató kampány Obama ellen, amely meggyőzi a szuperdelegáltakat, ezt a csak morálisan elszámoltatható 796 fős, pártfunkcionáriusokból álló csoportot, hogy a népakarattal szemben Clintonra szavazzanak. Szóval majd a nyár végén, a minneapolisi konvenció végeztével lehet csak kijelenteni teljes bizonyossággal, hogy Barack Obama a jelölt. A volt first lady persze megszüntethetné a bizonytalanságot, ha június 3-án, amikor véget ér az előválasztási szezon Obama nyilvánvaló számbeli fölényével, bölcs módon félreáll. Minden egyes kései, helyi győzelme után elmondott elszánt, már-már megátalkodott beszédéből úgy tűnik, hogy könnyen elmaradhat ez a racionális gesztus a részéről.

Más szemszögből nézve kedden az Egyesült Államok ismét kissé közelebb került ahhoz a korábban elképzelhetetlen lehetőséghez, hogy "kívülálló", fekete elnöke legyen. Aki - tehetnénk hozzá - történetesen olyasmiket ígérget, ami reménnyel tölti el Európa és a világ népeit arról, hogy az Egyesült Államok a jövőben felhagy a nagyhatalmi arroganciával, az erőszak gyakori alkalmazásával, és átvált a diplomácia kifinomult nyelvére, visszatér a multilateralizmus útjára. Számunkra ez a lényeg, hiszen az elmúlt nyolc évben tagadhatatlanul megváltozott a világ, döntően az Egyesült Államok fellépésének köszönhetően, és sajnálatos módon negatív irányba. Washington állandó háborút hirdetett a "terrorizmus" ellen, míg ennek gyökerével, az emberiség szegénységben élő többségét érő igazságtalanságokkal legfeljebb csak "alibi" szinten hajlandó foglalkozni, ahogy például a környezeti kérdésekkel is. Személyiségi jogaink, jogunk a magánélethez egyre zsugorodik, mert a paranoiásnak tűnő, ám tudatos biztonsági intézkedések mindenhová befurakodnak a 2001. szeptember 11-re adott amerikai válasz nyomán - világszerte. Ennek a trendnek a része, hogy az Egyesült Államok példátlan humán adatbázist épít, és ehhez információszolgáltatást vár el minden partnerétől. Különös bizalommal még az olyan szövetségeseit sem jutalmazza, mint Magyarország, amely elitjének hála, sokszor erőn felül fizeti a "császár adóját", mondjuk egy-egy újabb afganisztáni kontingenssel.

Ha Barack Obama valóban olyan szabályok szerint játszik majd elnökként, amelyekről kiemelkedő retorikai teljesítményét villogtatva beszél a kampánygyűléseken, akkor helyreállhat a bizalom a "világ vezető demokráciájában". Ha - amint arra a szkeptikusok figyelmeztetnek - besorol a washingtoni elitbe, érintetlenül hagyja a tabukat, nem sok jót remélhetünk.

Már ha egyáltalán. Ha az amerikai szavazók nem elégelik meg novemberre a demokraták nyűglődését, és nem választanak mégis ismét republikánus elnököt, John McCain személyében...