A népesedési folyamatok egy társadalom általános állapotának hű tükörképét nyújtják - hívta fel a figyelmet Bogár László. Ha a nemzet demográfiai helyzete romló tendenciát mutat - folytatta -, amögött az egész humánreprodukciós rendszer átfogó zavarai húzódnak meg. A magyarság népesedési trendjei több mint fél évszázada egyre súlyosabb krízist jeleznek - tette hozzá a közgazdász, és mint mondta, a többnyire nem kellően átgondolt beavatkozások átmenetileg ugyan a javulás látszatát kelthették, de a helyzet kevéssel később gyorsulva romlott tovább. Úgy véli: nemcsak arról van szó, hogy Magyarország népessége 28 éve folyamatos fogyásban van, hanem arról is, hogy a népesség belső szerkezete ennek nyomán egyre inkább eltorzul, és egyre kevésbé alkalmas egészséges funkcióinak ellátására.

Kifullad a Ratkó-nemzedék

A Ratkó-nemzedék még - körülbelül - 250 ezres éves születési számot produkált, az unokák nemzedéke a 70-es években már körülbelül 80 ezerrel kevesebbet. Bogár elmondta: jelenleg a dédunokák nemzedéke újabb 80 ezerrel kevesebbet, így ma már alig több az éves születési szám 90 ezer főnél. Kérdés - fogalmazott Bogár -, "van-e merszünk újra 80 ezret kivonni a 90 ezerből, mert eszerint 30 év múlva egy újabb nemzedékkel később már alig születik gyerek". A termékenységi ráta - ami kifejezi, hogy az adott születési ráták mellett egy nő átlagosan hány gyermeknek ad életet - a szükséges 2,2-t már 50 éve nem képes produkálni, és jelenleg 1,2 körül mozog. A csökkenő születésszám és a történelmi mélypontra süllyedő termékenységi mutató kétségtelenül nem kizárólag csak Magyarországot jellemzi - veti fel Bogár. A legtöbb nyugat-európai országban hasonló tendenciák játszódnak le, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a hazánkban még a sorstárs kelet- és közép-európai országokhoz képest is igen magas halálozási arányok is súlyosbítják a helyzetet - mutat rá.

Feladatok tömkelegével állunk szemben - Lét-mód váltásra van szükség

Olyan átfogó nemzetstratégiára van tehát szükség - emeli ki Bogár László, amely képes a hosszú idő óta folyamatosan romló tendenciák visszafordítására. A közgazdászprofesszor szerint egy ilyen programhoz alapvető feltételeknek kell(ene) teljesülnie.

Kifejtette: "legelőször is fel kell építeni azt az értelmezési keretet, illetve fogalomkészletet, amelynek segítségével egyáltalán elbeszélhetővé válnak a lezajló folyamatok". Szükség van tehát egy új "nyelvre" Bogár szerint, "mert az eddig használt megközelítési módok a jelek szerint nem képesek a valós helyzet visszatükrözésére". Bogár úgy véli, hogy második lépésként ezen új nyelv birtokában arra van szükség, hogy "hozzálássunk egy átfogó számvetés elkészítéséhez, hogy pontos képünk legyen a helyzetről és megváltoztatásának feltételeiről". Olyan "vagyonleltárra" van szükség, amely nemcsak az anyagi, hanem az ökológiai és humán javakat is képes pontosan nyilvántartani - tette hozzá a professzor, aki szerint a harmadik, vélhetően legkényesebb feladat, hogy "az új nyelv és az ezen megfogalmazott számvetés segítségével párbeszédet kezdjünk a nemzet egészével a teendőkről. A nehézséget az jelenti, hogy a súlyos demográfiai válságból való kilábaláshoz a nemzet egész lét-módjának meg kell változnia."

Olyan gyökeres társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai változásokra van szükség - fejti ki a közgazdász, amelyeknek következményei nagyon eltérő módon érinthetik a különböző szereplőket - ellenállásokat és feszültségeket is kiváltva.

A változásoknak érinteniük kell a magyar társadalom mentális, morális, és spirituális állapotát meghatározó tényezőket, az anyagi és szimbolikus erőforrások áramlásának egész rendszerét - például a média, reklám -, valamint azt az uralmi szerkezetet, amely mindezt szervezeti-intézményi szempontból megalapozza. Ha azonban a változás csak egyes részterületekre terjed ki, akkor legfeljebb csak átmeneti és jelentéktelen javulás várható, és a válság tovább mélyül - figyelmeztet Bogár.

Válságban a család-üzem

A válság döntően a család intézményi válsága, pontosabban egy olyan lét-mód válság, amely a családot egyre inkább szétroncsolja anyagilag, erkölcsileg egyaránt - tér ki Bogár a család intézményére. És mivel a "gyermek nevű élőlény" természetes élőhelye a család, így ha ez az élőlény "veszélyeztetett fajjá" vált - mert valójában erről van szó! -, akkor ez az élőhelyét ért súlyos, roncsoló fenyegetés következménye. Az új nemzetstratégiának ezen a helyzeten kell változtatnia - mondta Bogár.

Ellentmondásos az attitűd

Nagyon fontos a demográfiai helyzettel kapcsolatban, hogy egy adott társadalom a gyermekekkel szemben milyen attitűdöt vall magáénak - mondta el az MNO-nak Németh Erzsébet. Mint a szociálpszichológus fogalmazott, a "magyar társadalom nagyon ellentmondásos helyzetben" van ezzel kapcsolatban, hiszen a fiatal párok a család és a gyermekek mellett teszik le a voksukat, ám nem merik vállalni a kockázatot. Mint mondta, ma már Magyarországon nem csupán az elszegényedést kockáztatja, aki gyermeket vállal, hanem az "elnyomorodást" is, hiszen ugyan van családtámogatás, ám annak a hatékonysága nem a legjobb.

A gyermekeken gondolkodó fiataloknak több rizikófaktorral is szembesülniük kell; egyik, hogy nagy a bizonytalanság - megmarad-e az állás, lesz-e lakás, lesz-e olyan a családtámogatási rendszer, amely lehetővé teszi a gyermek megfelelő szociális és lelki környezetben történő felnevelését. Mint Németh Erzsébet kifejtette, kevés a tartós kapcsolat is. Egyrészt vagy létre sem jönnek e kapcsolatok, vagy egyszerűen nem tartósak, vagy idő előtt felbomlanak. A szakember figyelmeztetett: a fogyatkozó népességszámmal jellemezhető demográfiai válságnak legalább akkora veszélyei vannak, mint a túlnépesedésnek, amely olykor éhínséget, szélsőséges esetben háborút is eredményezhet.

Megbomlott a szolidaritás minden szinten

Megbomlott a szolidaritás nemcsak a társadalmi rétegek, hanem a generációk között is - fogalmazott az MNO-nak Farkas Péter azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen egyéb oka lehet Magyarország demográfiai válságának. A szociológus elmondta, a fiatalabbak egyre kevésbé támogatják az idősebbeket - megjegyezte, hogy nem anyagi segítségről van szó, és a szolidaritás inkább a szegényeket jellemzi. A generációk között megszakadt a kapcsolat, az idősebbek főleg apró falvakban vagy a városok - olykor - gettósodott részein laknak. Problémaként említette a szakember azt is, hogy a gyermekeknek mindössze 8 százaléka jut be a bölcsődébe. Nagyon kinyílt a szociális olló a társadalmi rétegek között - hívta fel a figyelmet Farkas Péter. Egyre jobban leszakad a középréteg, körülbelül 3,5 millió ember él a létminimumon, ebből közel másfél millió (1,4) ember pedig tartós mélyszegénységben tengeti az életét.

Mintegy 850 ezer gyermek a létminimumon, további 450 ezer pedig a mélyszegénységben tölti mindennapjait - emelte ki a szociológus, aki szerint egy restriktív gazdaságpolitika fennállásakor felettébb furcsa elvárás az öngondoskodás (köztudott: az öngondoskodás fogalma Kóka vesszőparipája - szerk.).

Egy komplex társadalompolitikára van szükség, amely a munkahelyteremtést, a családtámogatást helyezi előtérbe, emellett szükség lenne egymillió új munkavállalóra (erre esély sincs, tette hozzá), különben nem marad más, mint a bevándorlás. Emlékeztetett: a Kárpát-medence tartalékai kimerültek.

Ismeretes, hogy a múlt héten a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) ülésén Vizi E. Szilveszter úgy fogalmazott, Magyarország termelékenységi rátája Európában az egyik legrosszabb, a gyermekvállalási szándék csökkenését pedig a társadalmi szolidaritás lassú felőrlődése is okozza. Farkas Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte: a fiatal magyar párok gyermekpártiak, legalább két gyerekben gondolkodnak, ám a praxis - a valóság - más (erre utalt Németh Erzsébet is fentebb - a szerk.). Ha a praxis és a vágy tartósan - 10-15 éven keresztül - szemben áll egymással, az olyan kórós demográfiai helyzetet idéz elő, amelyen már nem lehet változtatni.

Mindössze 7,5 millió magyar?

A már említett MPEE-ülésen elhangzott: a jelenlegi tendenciák 2050-re 7,5 milliós népességet eredményeznek. Ez be is következhet - kommentálta a szociológus, aki hozzátette, hogy ekkorra a 7,5 milliós lakosság 36 százaléka 60 év feletti, 50 százaléka pedig 50 feletti ember lesz. Ismert: Vizi E. Szilveszter arról is szólt, hogy az eltartók és az eltartottak aránya ma már kevesebb mint 1.

Belebetegszünk az irigységbe?

A magyarokat sújtó demográfiai csőd egyik lehetséges oka lehet - fogalmaz Farkas Péter - az individualizáció fokozódása is. A magyarok már az 1970-80-as években is meglehetősen individualisták voltak, a "felpuhuló diktatúra" ennek jó táptalajt biztosított. Mint mondta, jelenleg a magyar társadalom 50-60 százaléka "hajlandó tevőlegesen is tenni valamit" egymásért, ez az arány korábban 20 százalékkal magasabb volt. Gyakorlati példa az individualizációra: a szakmunkástanulók 14 százaléka hetente 29 ezer forintot "költ el" a játékgépekre.

Kopp Mária kutatására hivatkozva a szociológus megjegyezte, hogy 2002-ben hazánkban a depressziós betegek aránya 12,4, míg napjainkban - igen rövid idő alatt órási a növekedés! - 19 százalék felett van az arányuk. Mik az okok? - A magány, a kilátástalanság és - meglepő módon - az irigység vezet el a depresszióhoz. Farkas Péter hozzátette: ha nem sikerült megteremteni egy polgári ethoszt, ha nem sikerül dinamizálni a helyi közösségeket, a civil társadalmat, Magyarország rendkívül súlyos helyzetbe kerül.