Nehéz elhinni, hogy a Medgyessy-kormány diadalmasan kommunikált száznapos programjának időszakában a kormányoldalon ne lett volna egyetlen gazdasági szakember sem, élén az egykori pénzügyminiszter Medgyessy Péterrel, aki ne látta volna előre, hogy rövidesen takarékossági programot kell majd elfogadtatni a választókkal. Szó sem volt arról, hogy böjtje lesz még az osztogatásnak, László Csaba pénzügyminiszter olyan csendben ülte végig a kormány első, adakozó évét, mintha annyi békétlen válság-pénzügyminiszter előd után végre kiderült volna, hogy lehet ezt simulékonyan is csinálni. A szaktárca vezetője Medgyessy mögött amolyan felelősség nélküli miniszterként asszisztált ahhoz, hogy politikai okokból nehogy kiderüljön a választási ígéretek tarthatatlansága, s a Medgyessy-kormány - "egyszer élünk" alapon - jelentős népszerűségre tegyen szert.

A legbosszantóbb ebben az a nagyvonalú kommunikáció, amivel a száznapos program minden pozitívumát politikai előnnyé váltotta a kormány. Minden figyelmeztetés nélkül hitették el az emberekkel, hogy a választási ígéretek felelősséggel válthatók valóra, a választási győzelem érdekében bedobott "Több pénzt az embereknek!" lózung megvalósítása csak akaraton és szakértelmen múlik, s Magyarország már át is lépte a jóléti állam küszöbét. A választási felkészülés időszakában még bízni lehetett ugyan a kedvező világgazdasági folyamatokban, de a száznapos program idején a szakemberek előtt már világos volt: a pénzosztás rövid távon, gazdasági motorok nélkül erősíti a fogyasztást, és ezen a rövid távon várható majd a "csomag" is. S ha már itt van, új varázsszavak kellenek, új kommunikáció. Elvégre minden elnevezés kérdése, most a nemes, jó szándékú takarékosság a vezérfonal: gyerünk, emberek, fogjunk össze, ne beszéljünk most felelősségről, milyen szép is az, ha a bőségben összetartottunk, s most együtt visszük a nehezét is.

Nem vitás, hogy hasonló helyzet előtt állt volna az Orbán-kormány is, ha újraválasztják, hiszen választási ígéretekben ott sem volt hiány. Az is világos, hogy az éles politikai viszonyok között a választások után a népszerűség szempontjából több mint kockázatos lett volna, ha a Medgyessy-kormány visszalép választási ígéreteinek egy részétől, hiszen így sem tartotta be mindet, s az ellenzék számon is kérte ezeket. De sem az ellenzék politikai nyomása, sem a hatalom megtartásának kényszere nem indokolhatja, hogy az adok-elveszek politikát normálisnak fogadtassa el az emberekkel. Alapvetően hibás az a gazdaságpolitika, amelyik egyszer oszt, majd elvesz, aztán megint ad, hogy megint visszavehessen, s eközben azon lavírozik, hogy az osztogatásból megszerzett politikai tőkét megőrizze.

A Medgyessy-kormány a vártnál is nehezebb helyzetbe került, mert kampányígéretei miatt több tízmilliárddal terhelte meg a költségvetést. Intézkedései, a forintleértékelő alkucsomag és költségvetési takarékosság ebben a helyzetben elfogadható szükségintézkedések, bár a fűnyíróelv bevetése meglehetősen kapkodó takarékosságra utal. Bokros-csomagról ugyebár szó sincs, de azt sem lehet tudni, mire számíthatunk ezután. Az uniós csatlakozás és az euróbevezetésre való felkészülés szempontjából a lehető legrosszabb most a kiegyensúlyozatlan gazdaságpolitika.

Panek Sándor - Délmagyarország