- Egy Nobel-díjas kutatónak nyilvánvalóan nem közömbös szülőhazája oktatási rendszerének a helyzete. Mi látszik el mindabból Kaliforniáig, ami mostanában Magyarországon történik?

- Amit a haza adhat a fiataloknak, az a jó nevelés és a megfelelő képzés. Az oktatás olyan, mint egy piramis, amelynek az építését a kitűnő alapok lerakásával kell elkezdeni. Ilyen kis országnak, mint Magyarország, amelynek ráadásul nincsenek nagyon nagy természeti kincsei, csak a jól képzett fiatalsága lehet a jövő záloga. Olyasmivel kell foglalkozni, amiben emberi érték rejlik. Ott vannak például finn unokatestvéreink: amíg a Szovjetuniótól rengeteg olcsó kőolajat kaptak, szerteágazó ipart építettek fel erre az energiahordozóra, amikor elzárták előlük az olcsó olaj csapjait, mégsem tették fel a kezüket, hanem elkezdtek mással foglalkozni. Így jött létre a Nokia telefontársaság, amely világcéggé növekedett. Finnország sok szempontból sokkal előnytelenebb helyen fekszik, mint Magyarország. A magyar tudományban és technológiában elért eredményeket pedig összehasonlítani sem lehet a finnekéivel. Ha tehát Finnország képes a felszínen maradni, akkor mi is képesek vagyunk erre.

- Magyarország milyen területen válhatna vezető hatalommá?

- Ott van például az elektrotechnika területe, amelyben a magyaroknak mindig is alapvető szerepük volt. Ma mégis alig foglalkozik vele az ország. De mondhatnék a magam szakmájából is példákat, a lényeg az, hogy olyasmit kell csinálni, amihez az ország rendkívüli hozzájárulást képes produkálni.

- A Fizikai Szemlében 1995-ben közölt önéletrajzában azt írta, hogy "Budapest egyik legjobb gimnáziumában, a Piarista Gimnáziumban" tanult. Ez is belépő lehetett a Nobel-díjhoz?

- A piaristáknál nagyon jó és humanista nevelést kaptam, de sohasem gondoltam arra, hogy tudományos pályára lépjek, az az iskola nem is a technikai nevelésre összpontosított. Cserébe viszont megkaptam tőle azt az imént említett alapozást, amely egész életemen át segített. Az pedig, hogy az ember az ilyen alapra mit és hogyan épít, s közben még mit hoz az élet, más kérdés.

- Az Akadémia új elnöke, Pálinkás József a magyarság szürkeállományának értékesítésében látja a nemzet felemelkedését. Mit lehetne tenni azért, hogy ez valóban sikerülhessen?

- Nem tudom, milyen ma a szerepe vagy a befolyása az Akadémiának. Mindenesetre az MTA elnöke kifejtheti a véleményét különböző kérdésekben. Hogy aztán ezt a politikusok mennyire veszik figyelembe, az már rájuk tartozik. Ha azonban Magyarországon mégis kifejlődik olyan iparág, amelynek a szürkeállomány lesz az alapja, akkor az az egész országot felemelheti. Erre nincsen csodarecept. Mindenesetre üdvözlendő, hogy az Akadémia új elnöke ilyen nézeteket hangoztat. A legjobbakat kívánom neki ahhoz, hogy sikeres legyen, s a mondanivalóját egyesek meg is hallgassák.

- A napokban ünnepelte 81. születésnapját. Ma is aktívan kutat?

- Nagyon aktívan, sőt túl aktívan. Kérdezze meg a feleségemet!

- Mivel foglalkozik mostanában?

- Az egész világ az alternatív üzemanyagokról és az emberiség még meglévő energiaforrásairól beszél. Kutatócsoportom kidolgozott egy megoldást, amely, sajnos, senkit nem érdekel Magyarországon. Pedig még Szunai Miklós barátom, a Széchenyi Tudományos Társaság ügyvezetője is segített, hogy a metanolkérdésről írott könyvem megjelenhessen magyarul is. Ennek dacára senki sem tud róla Magyarországon. Kínában eközben száz metanolgyár épül, s egy ilyen üzem kapacitása évi kétmillió tonna lesz.

- Miként fonódik össze a Széchenyi Tudományos Társaság és az ön tevékenysége?

- A társaság igen nemes munkát végez a magyar tudományosságért és a kutatások támogatásáért is. A társadalmat sok minden érdekli, de a tudomány sajnos nem mindig áll az érdeklődés előterében. Szülőhazám jövőjében a magyar tudománynak és technológiának nagyon fontos szerepet kell játszania. És ha a Széchenyi Tudományos Társaság csak kis mértékben is képes hozzájárulni mindehhez, akkor rengeteget tesz Magyarországért.

Szunai Miklós, a mecénás: az adakozó kéz sosem lehet üres

A Széchenyi Tudományos Társaság ügyvezetője, Szunai Miklós 1943. december 6-án született Újfehértón. Tevékenysége sokrétű: a földrajz és közgazdaság tudományok kandidátusaként Budán megtervezte és létrehozta a számítógépes ökoházat. Találmányáért megkapta a Belga Királyság feltaláló lovagrendjének parancsnoki fokozatát. Közéleti tevékenységéért a Magyar Köztársaság lovagkeresztjével tüntették ki. 2003-ban elnyerte Az Év Feltalálója címet. Újabban ökováros létrehozását és a magyar katonák emlékére Doberdóban épített kápolna felújítását tervezi. Támogatja több könyvkiadó és alkotó munkáját. Szüleitől vallásos nevelést kapott, tőlük tanulta meg azt, amire büszke: "Az adakozó kéz sosem lehet üres, és akinek van, annak adnia kell."