Várható, hogy a tiszai katasztrófa nyomán uniós jogszabály születik - jelentette az emlékezetes ciánszennyezés idején a magyar sajtó (is) Margot Wallströmre, akkor még környezetvédelmi EU-biztosra hivatkozva. Ennek immár több mint nyolc éve. Ennyi ideig vajúdtak az uniós hegyek, amíg végül egeret szültek; igaz, annak legalább méreteset.

Bár az Európai Bizottság eredetileg abban reménykedett, hogy a környezetszennyezés kiemelten súlyos eseteit az összes EU-tagállamban egytől tíz évig terjedő börtönnel, illetve 300 ezertől másfél millió euróig kiszabható pénzbüntetéssel lehet majd szankcionálni - ebből végül semmi sem lett. Az Európai Parlamentben a múlt héten elfogadott szövegváltozat nem is kísérelte meg a büntetési tételek egységesítését (más kérdés, hogy egy tavaly októberi európai bírósági ítélet ezt nem is tette volna lehetővé).

Egyelőre több száz oldalt tesz ki az összesítés, amely országokra lebontva sorolja fel a büntetési tételeket. A vizek mérgező anyaggal való szenynyezéséért például nyolcszor annyi börtönt lehet kiszabni a magyar-szlovén határ hazai oldalán, mint a másikon. A mindenben különösen bonyolultan működő Belgium pedig maga sem egységes: a szennyezésért Vallóniában akár egymillió eurós bírságot is kiszabhatnak, míg Flandriában és Brüsszelben legfeljebb ötezer euró a taksa.

Mindezzel együtt a strasbourgi plénum részéről jóváhagyott irányelv áttörésnek számít. - Az EU precedenst teremt: ez az első alkalom, hogy valamely átfogó jogszabályalkotás során büntetőszankciók alkalmazásáról szavaz - fogalmazott a vitában Hartmut Nassauer jelentéstevő. A kérdés kényes voltát jól érzékelteti, hogy a német konzervatív politikussal (ha külön csoportot képezve is) egy frakcióban ülő brit toryknak ez is sok volt, ők a tagállami jogrendbe való súlyos beavatkozás miatt hördültek fel. A kompromisszumot - amely csak "célravezető, arányos és visszatartó erejű" szankciókat ír elő - a zöldek ellenkező előjellel kifogásolták, attól tartva, hogy a tagállami "kezek" között könnyen átsiklanak majd az elkövetők.

Az irányelvet a tagországoknak két év alatt kell majd a jogrendjükbe illeszteniük. A direktíva a természetet "alapvetően" károsító, illetve emberek halálát, súlyos sérülését okozó bűncselekményeket nevesít (félő tehát, hogy a Rába habzása kimaradna), mint például a sugárzó anyaggal való szennyezés, az illegális szemétlerakás, a védett állat- és növényfajok birtoklása vagy elpusztítása, élőhelyek károsítása védett területeken, továbbá ózonkárosító anyagok gyártása, behozatala, forgalmazása.

Nem csak az uniós malmok őrölnek lassan. Pár hónapja a francia igazságszolgáltatás első ízben szabott ki környezetszennyezési bírságot, mégpedig az Erika tankerhajó által kilenc éve okozott ökológiai katasztrófa ügyében. Igaz, az öszszesen 192 millió eurós kártérítésből ez a tétel mindössze 375 ezer eurót tett ki...