Nem szeretnék senkit sem kiábrándítani, de amit oly sokan szétesésnek vélnek, az tulajdonképpen a megtalált stabilitás jele. Mert mi is a kormányzati stabilitás lényege? Az, hogy józan ésszel előre kiszámítható, jól kalkulálható módon csörgedeznek a kormány ügyei, nem zavarják meg az állampolgárok komfortérzetét hektikus kilengések, gazdasági, közéleti, pártpolitikai deformációk. Márpedig a józan ész, a racionális gondolkodás eddig a kormány és a törvényhozás munkájában teljességgel kizárható volt. Azt tudtuk ugyan, hogy mindenféle agyrémet, blőd, abszurd, idióta ötletet a többség keresztülver, és programmá, reformmá, haladási iránnyá tesz, még akkor is, ha a kijelölt útról eleve tudja, hogy járhatatlan. Ám amióta kisebbségi kormányzás van, sejthető, hogy egyes törvényjavaslatokat, interpellációra adott válaszokat leszavaznak a T. Házban, a logika fonala még kevésbé ragadható meg, ám maga az eddig ismeretlen gyakorlat közelít az egészséges emberi észjáráshoz.
Persze, lehet, hogy maguk a szocialisták ezt már nehezebben tudják követni. Mert mit szóljon szegény Veres János pénzügyér, aki megszokta, hogy eddig bármilyen ökörséget mondott, azt a ballib többség csak azért is megszavazta. Erre hétfőn, amikor szinte teljesen értelmes, magyar nyelvű mondatokat is mondott, 181 igen és 184 nem szavazattal elutasították válaszát. Kiss Péter kancelláriaminiszter nem élt át ekkora traumát. Ő ezúttal sem mondott értelmes mondatokat, megmaradt a tőle megszokott zagyva szinten, mégis egy szem árva többséggel, de őt is leszavazták. Kiss más okból is bekerült a hírekbe, állítólag egyes szocialista politikusok őt ültetnék Gyurcsány Ferenc bársonyszékébe, lehetőleg még az idén, hogy legyen szegénynek elég ideje kiteljesedni a 2010-es választások előtt. Ez is a szocialista stabilitás jele, mert Kiss Péter miniszterelnöki jelölése már 2004-ben is elmebeteg ötlet volt.
Az MSZP elvszerűségének, következetességének és kiszámíthatóságának legékesebb jele az egészségbiztosítási törvény egyhangú visszavonása. Vajon mi változott meg a magyar egészségügyben február óta oly végletesen és gyökeresen, hogy az akkori harsogó igent felváltotta a nemek kórusa? A miniszter személye lenne ily hatással? Mert a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése aligha okoz oly szerkezeti és minőségi változásokat, hogy többé már nem kell a 22 altruista és szociálisan érzékeny biztosítókra bízni a tb-kasszát, holott februárban még ez az aktus lett volna minden betegek gyógyulásának nélkülözhetetlen feltétele. Erre most kiderült, azért szavaztak akkor oly elszánt igennel, mert újfent szerették volna Kókát meg Horváth Ágnest puszilkodni látni. Mivel attól nem kellett tartani, hogy Gyurcsány Ferenc megpuszilgatja Székely Tamás minisztert, esetleg Vojnik Mária államtitkárt, a szocialista frakció minden kockázat nélkül visszavonhatta hajdani döntését.
Ám az utolsókat (utolsó utániakat) rúgó beteg még mindig képes megmutatni - ha az életerejét nem is - az erőszakosságát mindenképpen. A köztársasági elnök által jelölt főbírót és az adatvédelmi aspiránst csak leszavazták, felfogható indok nélkül, csupán izomból. Egyébként pedig az agyhalál állapota már 2002-ben beállt, ezért a kétségtelen diagnózisból nem lenne szabad messzemenő következtetéseket levonni.