- Miután Markó Béla, az RMDSZ elnöke - az ön fogalmazásával élve - "Magyarországra is kiterjesztette az erdélyi helyhatósági választások előtti kampányt a múlt heti, budapesti sajtóértekezletén", kedden főtiszteletű püspök úr is ugyancsak itt, a fővárosban kényszerült megfogalmazni válaszait az akkor elhangzott bírálatokra. Ennyire fontos önnek a magyar közvélemény figyelme?
- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, talán így lehetne a legjobban jellemezni a tavalyi, illetve az idei erdélyi politikai helyzetet. Tavaly éppen akkoriban rontott rá az RMDSZ Orbán Viktorra, a Fidesz elnökére, amikor a román-magyar kormányülés zajlott Nagyszebenben, illetve amikor Gyurcsány Ferenc és csapata az RMDSZ-nek kampányolt az európai parlamenti választások előtt. Markó Béla a múlt héten itt, Budapesten helytelenítette azt, hogy fideszes politikusok a Magyar Polgári Pártot népszerűsítik Erdélyben.
Ezzel viszont megint az a fonák helyzet állt elő, hogy miközben az RMDSZ mindenható vezetője szinte kiutasítja elvbarátainkat Erdélyből, ő maga átrándul Budapestre, hogy ezáltal terjessze ki az RMDSZ helyhatósági választási kampányát Magyarországra. Ráadásul visszaható erővel próbál befolyást szerezni az RMDSZ-nek a magyar kormány tagjainál. Úgy látszik, a kettős mérce alkalmazásáról nem képes leszokni az RMDSZ.
- Jelentős ellenszélben zajlik az MPP kampánya. Ilyen körülmények között milyen sikerekre számíthat Erdélyben a nemzeti magyar oldal?
- Felemelő emlék a diktatúra '89-es bukása utáni időszak - az RMDSZ aranykora -, amikor frissen választott képviselőink és szenátoraink a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküdtek fel a nemzet iránti hűségre s ezzel együtt a közösségi önrendelkezés ügyére. Ma nem ismerünk rá ebben az RMDSZ-ben az akkorira. Mégis valami olyasmi észlelhető a múlt ősz óta Erdélyben, amit a kezdetekkor már egyszer megéltünk. Az erdélyi magyarságban még van annyi lelkesedés, öntudat és kitartás, hogy újrakezdjen mindent s az elvesztegetett két évtized tehertételével a hátán megpróbálja befejezni az erdélyi magyar rendszerváltozást.
- Európai léptékkel mérve is ön volt az egyetlen független jelölt, aki választást nyert egy párt (az RMDSZ - a szerk.) ellenében, százötvenezer szavazatot gyűjtve be előle.
- Akkor két célom volt: Brüsszelben képviselni Erdély, a magyarság, az autonómia, valamint a keresztyénségünk ügyét, illetve meg akartam törni az RMDSZ egyeduralmát. Mindezt elértük, erre következett az idén márciusban a Magyar Polgári Párt bejegyeztetése. Már önmagában az a körülmény, hogy az MPP létezik, és hogy az erdélyi magyarság körében biztosítja a választás szabadságát, felér egy győzelemmel. Ezt a választást tehát a nemzeti oldal nem veszítheti el. Hogyha pedig ehhez ráadásnak jön egy jó választási eredmény - amire szintén minden esély megvan -, akkor azt mondhatom, kétszeresen megérte a pártalapítás.
- Mégis, azokkal, akik hisznek az RMDSZ által hangoztatott "veszélyben az egység" retorikájának, miként lehet elhitetni, hogy alaptalan a félelmük?
- Kísértetiesen hasonlít az RMDSZ érvrendszere a második világháborút követően létrejött Magyar Népi Szövetség politikájának torzulásos időszakára. Az MNSZ hasonlóképpen indult mint az RMDSZ, de csakhamar a Román Kommunista Párt eszközévé vált, majd eljutott odáig - milyen kísérteties a hasonlóság! -, hogy Erdély nagy püspökét, Márton Áront már vatikáni kémként gyalázta. A kommunista típusú pártegység kizárólagos természetű, a nemzeti egység politikája viszont a befogadás elvén alapul, s abban helye van minden magyarnak. Ezért is hangsúlyoztuk már az EP-választások idején, hogy állítsunk nemzeti listát. Az RDMSZ azonban mindig pártlistában gondolkodott, amely eleve a magyar élet csonkulását és a magyar érdek csorbítását jelentette. Nos, az én válaszom az, hogy éppen ezen akarunk változtatni.
- Ön mindig következetesen bírálta az RMDSZ-t, de szórványvidékeken RMDSZ-es jelölt mellett is kampányolt. Nemrég úgy fogalmazott: aki felvállalja az autonómiáért folytatott harcot, legyen akár RMDSZ-es, akár MPP-s, azt ön támogatja. Így működik a gyakorlatban az, amit a nemzetgyűlésnek nevezett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként a pártpolitizálás felett állónak nevez?
- Nekünk nem közömbös, hogy az RMDSZ nevében kik jutnak önkormányzati tisztségekbe. Az RMDSZ kizárásos politikája, illetve az MPP bejegyzésének a késleltetése miatt nagyon sok nemzeti érzésű jelölt volt kénytelen az RMDSZ színeiben indulni. Ezekre az emberekre azonban mindenkor számítunk, és említett magatartásommal azt is jelezni kívánom, hogy ilyen tekintetben van átfedés az RMDSZ és az MPP között. Magyarán: egy kedvező politikai pillanatban ez a két tábor akár eggyé válhat. Most érzem először, hogy a helyhatósági választások után megteremtődik a lehetősége ennek az összefogásnak, de legalábbis a párbeszédnek. A választási eredmények rákényszeríthetik az RMDSZ-t, hogy leszálljon a magas lóról. Ha pedig a párt nómenklatúrája mégis ragaszkodna az egyeduralomhoz, akkor olyan, alulról induló erjedéssel kell szembenéznie, amely könnyen elsöpörheti. Az ezt kísérő személyi változások pedig lehetővé tennék az összefogást az őszi parlamenti választások idejére.
- Azt vetíti előre, hogy az őszi parlamenti választásoknak az RMDSZ már nem Markó Bélával fut neki?
- Hogy egy irodalmi példával éljek: a török hadvezetés, így akarván a vereség előtt álló csapatokba bátorságot önteni, a halott szultánt kötöztette fel lovára. Azt hiszem, Markó Béla és "központi bizottsága" is ebbe a furcsa helyzetbe került, vagyis - réges-rég túlélte már önmagát. Minden idegszálammal érzem, hogy az idén változások következnek be az erdélyi magyar politikában, s ezáltal az RMDSZ-en belüli szükségszerű megújulás is feltartóztathatatlan lesz.