Elkényelmesedünk, időérzékük torzul, fegyelmezetlenebbek vagyunk az erőforrások felhasználása során, miközben az időközben elkövetett hibáink kezdenek áthatolhatatlan falat húzni körénk. Nem csoda, ha ilyenkor egyre feszültebbé válunk. Sőt, ha úgy érezzük, nemsokára kiesünk kényelmes, jól fizető állásunkból, és el kell számolnunk addigi munkánkkal, teljesítményünkkel, akkor pánikba eshetünk.

Ez történt a budapesti városvezetőséggel is. Miután a Fidesz elnöke arról beszélt, hogy szigorúan ellenőrzik majd a korábbi években felhasznált közpénzeket, a főpolgármester és a szocialisták egy szólamban horgadtak fel a számukra valamiért rossz hír hallatán.
Demszky Gábor máris bocsánatkérésre szólította fel Orbán Viktort, mert a Fidesz-elnök szerint egy következő kormánynak kötelessége kivizsgálni: hogyan eshet meg az, hogy egy 300 milliárdos beruházásnak a vége 500-700 milliárd forint.

A város vezetőinek tehát a józan ésszel megérthető, a költségvetést súlyosan terhelő beruházás pénzügyi tisztázását célzó megjegyzés vágott ennyire az elevenébe. Pedig fel lehetne sorolni a többi fővárosi nagyberuházást is, amelyek várható átadása és végső költségvetése is úgy nyúlik, mint a rétestészta. Ezek a projektek már szinte szindrómaként bénítják meg a Budapest hosszú távú fejlesztését célzó terveket.

Lassan két évtizede épül a Budapestet elkerülő M0-s gyorsforgalmi út, és még mindig bizonytalan, mikor mentesül végre a teherforgalomtól a belváros. A 4-es metró szörnyberuházása miatt hosszú évek óta késik több más, igen fontos közlekedési fejlesztés is. Az 1-es villamos Budára való átvezetése, a budai felső rakparti villamos vonalának meghosszabbítása, a rengeteg lerobbant busz cseréje mind-mind várólistán van egy teljesen bizonytalan óriásberuházás miatt, és nemrég kiderült, hogy a gyalázatos állapotban lévő Margit híd halasztást nem tűrő felújítása is késést szenved.

Minden késésben van, mégis minden egyre több pénzbe kerül, miközben alapvető információkat nem osztanak meg a város lakóival.

A megoldatlan feladatok garmadáját maga előtt görgető városvezetőség viszont továbbra is a helyén van, és minden bonyodalomért a hat éve ellenzékben lévő pártot és politikusait okolja. Kérdés, hogy hol van a határa az alkalmatlanságnak, amelyet a látszatra ügyelő kommunikáció és a propaganda már ideig-óráig sem képes eltakarni.