Az sem lepett meg senkit, hogy a Markó Béla vezette szövetség máris nagy győzelmet hirdetett, holott csupán a papírforma érvényesüléséről van szó: egy tizennyolc éve működő, jelenleg hatalmi pozícióban lévő párt jobban szerepelt az alig két hónapja megalakult, többnyire csak a székelyföldi vetélkedésre szorítkozó Magyar Polgári Pártnál (MPP). Utóbbinak a pénzzel, befolyással, zsarolással szorítóba lépő RMDSZ-szel szemben egyetlen kártyája volt, a Fidesz támogatása. Markóékba még annyi nagyvonalúság sem szorult, hogy ezt az anyaországi segítséget szó nélkül hagyják. Erdélyben a választás szabadsága soha nem tapasztalt mocskos kampányt hozott, melynek keretében a hatalmát féltő RMDSZ minden eszközt bevetett az új ellenféllel szemben, holott az MPP jelöltjei sok helyen - így Székelyudvarhelyen is - már indulásuk pillanatában érezhetően pehelysúlyú versenyzőknek bizonyultak. Tény, Székelyföldön kevesen éltek szavazati jogukkal. Ennek oka az érezhetően megfáradt, gőgös, szavazóitól eltávolodó RMDSZ-szel szembeni kiábrándultság, de az igazi, meggyőző alternatívát nyújtani egyelőre képtelen MPP-jelöltek halvány szereplése is.

A vasárnapi erdélyi megméretésen először érvényesült a pluralizmus, s az eredmények mindkét fél számára megmutatták, mire képesek jelen állás szerint. Az RMDSZ felső vezetésének fel kell végre fognia, hogy az erdélyi magyarság körében már korántsem ő az egyetlen politikai tényező, így nem a felső vezetést alkotó szűk klikk által meghatározott politikai manőverezések jelentik a kiutat, hanem a szavazók akaratának meghallgatása. A választók pedig az együttműködést akarják a testvérharc helyett. Ahogyan a Felvidéken sikerült egy közös pártot létrehozni a három élesen eltérő ideológiát képviselő magyar formációnak, és amint a délvidékiek egyesítették erejüket a Magyar Koalíció zászlója alatt, úgy Erdélyben is a kölcsönös tiszteleten alapuló egyeztetés mielőbbi megkezdésére van szükség. Ha e kérdés megoldására Markó Béláéknak továbbra is az a cinikus válasza, hogy az MPP jelöltjei csatlakozzanak az RMDSZ-hez, akkor a romániai magyarság bukaresti parlamenti képviseletére nincs esély a következő megméretéstől, azaz idén ősztől kezdve.

Egy következtetést az anyaországnak is le kell vonnia a romániai magyar-magyar versengés eredményeiből. Erdélyben egy rendkívül erős, jól szervezett, a maga törvényei szerint élő magyar társadalom működik. Ők magyarként a nemzet részei, ennek tudatában élik mindennapjaikat. Ezek a mindennapok azonban egészen másról szólnak, mint egy Magyarországon élő számára. Párhuzamokat - főleg politikaiakat - vonni szerencsétlen próbálkozás. De ha mégis párhuzamokat keresünk, akkor az erdélyi magyar politika fölött érzett aggodalmunkkor vegyük figyelembe, hogy ott egy rossz szövetségeket kötő, baloldalra kacsingató, egyeduralomra törekvő, egyre kevesebb eredményt felmutató, de jobbközép, az Európai Néppártban politizáló formáció áll szemben egy frissen alakult, karakteresen jobboldali ellenzékkel. Jelenleg idehaza kiegyeznénk egy hasonló politikai felállással.