A tisztújítás előtt a szabad demokraták elnöke bevetette a titkos fegyvert: dallal igyekszik a küldötteket maga mellé állítani. A politikus (nem mellesleg a népszerűségi lista legutolsó helyezettje) az interneten vall arról, hogy az őt támogató tagtársak tisztelték meg egy dallal, amelyben sok minden benne van abból, amit ő az SZDSZ-szel kapcsolatban érez. Mert neki köztudottan kék a szíve.

Megszületett tehát az SZDSZ himnusza. Kicsit kései termés, kicsit zöld, kicsit savanyú is, de az övék. Ha a világ nagy politikusaihoz írhattak dalt - a legendás Ho apóval bezárólag -, akkor ez a rendkívül egyszerű, könnyed kis nyári zenemű a legkevesebb, amivel hódolói megtisztelhetik a pártot és vezetőjét. Amúgy is kell a lelkesítés, és ez a himnikus opus tökéletesen alkalmas arra, hogy - idézve a műdalból - a Csipkerózsika-álom tovatűnjön, hogy csattanjon végre a múzsa csókja, hogy az öreg tollas, a kopott sas (nem, nem kerecsensólyom!) mint főnix újraéledjen.

A Kóka János által személyesen zsűrizett alkotás hitet és erőt sugároz, ezt hallgatva az egy százalékon álló párt legpesszimistább tagjának is visszatér az önbizalma, és hiszi, hogy ez a kopott sas "felriad, szárnyra kap", és hogy - innét már szigorúan szó szerint idézve a dalszöveget - "megint csak kék, kék, kék a szíve, szép, szép, szép a színe, kék, kék, kék a szíve, szép, szép, szép a színe ááááá..."

Azért a pazarul megírt dalszövegnek vannak apróbb gyengéi: veszélyes reakciókra késztethet például az a részlete, hogy "elég volt!". De valahogy ezzel is megbirkóznak majd a szabad demokraták. Sok mélypontot megértek már. Igaz, Fodor Gábor szerint soha nem voltak még ilyen mélyen, a helyzetük valósággal katasztrofális. Szerencsére ez a hétköznapi működésben nemigen látszik: töretlenül halad az eredeti SZDSZ-koncepció szerint a digitális táblák elterjesztése (a romos, sőt az örökre bezárt iskoláknak is jut a kilencvenmilliárd forintos keretből). Zavartalanul folyik tovább a pénzfaló, méregdrága 4-es metró építése (ehhez most a szabad demokrata többségű fővárosvezetésnek egy válságmenedzser-mérnököt is sikerült szerződtetnie évi kilencvenmillióért), és igaz ugyan, hogy vannak az életnek kisebb döccenői (például a nyugdíjinfláció-rekord), de ezért a szabad demokraták a koalíciós szakítás után már nem tehetők felelőssé.

Őket új utakra vezeti a vadonatúj himnuszuk. Amely egyébként csengőhangnak is letölthető.