Arról azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy az emberiség gazdasági berendezkedése csak időzített bombához hasonlítható. Ez pedig akkor is maga alá temetheti a fejlett világot, ha eltekintünk a környezetpusztítás és a világtérkép nyomorult felének takargatásából (majd az ebből kiinduló új népvándorlásokból, az ökológiai menekültek létéből) következő, hosszú távú, kikerülhetetlen hatásoktól.

Életünket úgy építettük fel, hogy az szinte kizárólag elfogyó erőforrások függvénye, így maximum pár évtizedre tervezhető, ami kissé kevésnek tűnik a legfejlettebb fajtól - egy bölénycsorda is távolabbra tekint... Ugyanakkor a virtuális világban hihetetlen tartalékokat vagyunk képesek felhalmozni: pénzügyi elemzők az idén sokadszorra figyelmeztettek, hogy a nemzetközi értékpapírpiacokon (derivátumok formájában) már több mint 500 billió dollár található!

Ez az óriási, elképzelhetetlen összeg nyilvánvalóan nem valamifajta létező érték, netán tényleges termeléssel alátámasztott piac jelzőszáma, hanem egyszerű spekulációs tőke. Ugyanolyan illúzió által felhalmozott pénz, mint amilyet a bankok képesek produkálni: valaki betesz hozzájuk 1000 forintot, amelyből a bank azonnal továbbkölcsönözhet 900-at egy másik személynek, aki az összeget egy másik pénzintézetnél fekteti be, s így tovább - ez úton lesz az 1000 forintnyi létező pénzből 9000 forint kikölcsönzött pénz... Csakhogy amíg a bankok esetében legalább minimális, kötelezően megtartandó tartalékot előírnak, egyes értékpapírok piacán semmit. Utóbbi cédulák olyan ígérvények, amelyek lassan jobban hasonlítanak a Monopoly néven ismert játék bankóira, mint az igazi zöldhasúakra.

Hogy a lufiban felhalmozódott 500 billió dollárt a helyére tehessük, érdemes szemügyre venni a világgazdaság pár könnyen érthető, ám kevéssé közismert adatát. Az Egyesült Államok, az egyik legnagyobb birodalom éves bruttó hazai összterméke, kibocsátása alig 15 billió dollárnyi. A planéta összes gazdaságáé hozzávetőlegesen "csak" 50 billió. A világ teljes ingatlanvagyona mindössze 75 billióra becsült, ám mégis, az ezen a "kis" piacon jelentkező amerikai válság megroppantotta a világ tőzsdéit. A leginkább ijesztő szám mégis az, hogy 2002-ben még csak 100 billiónyi "lufipénz" létezett, azaz a mai mennyiség alig egyötöde!

Látható, a világgazdaság egyes szereplői csak fújják, fújják a ballont, amely a dolog természeténél fogva előbb-utóbb kidurran. Ha ez megtörténik, a ma ismert, pénzgazdaságon alapuló életünk megszűnik, hogy a nyilvánvaló konszolidáció előtt átadja a helyét valami másnak, amit úgy hívnak: őskáosz. És bár lehet, hogy a totális zűrzavar pár év elteltével elcsendesül, ne feledjük: a világ tőzsdéinek még ahhoz is 50 évre volt szükségük, hogy reálértékben feldolgozzák 1929 összeomlását.

Talán nem véletlen, hogy az értékpapírok egyes piacait a tengerentúli sajtó a feketegazdaság tökéletes megtestesítőjeként jellemzi, amelyek semmivel sem jobbak, mint a fegyver- vagy drogkereskedelmi iparágak: lényegében itt is az adózást és kormányzati szabályozást ki- és elkerülve lehet szert tenni vagyonokra. Talán ezért keresztelték el az értékpapírokat pénzügyi tömegpusztító fegyvereknek.

A lufit tovább fújja az ismert amerikai ingatlanpiaci átrendeződés, az élelmiszerválság, amely új spekulációs területeteket nyit a tőke előtt, de az is, hogy az Egyesült Államoknak a Kínával szemben fennálló kereskedelmi deficitje lényegében és hosszú távon megszüntetheti a dollár értékét. Eközben a fogyó olajat birtokló nemzetek is egyre nagyobb árat kérnek kincsükért, és egyre kevésbé hajlandók a fekete aranyat dollárban elszámolni. Ezen változások összessége nagyobbat fordít a világgazdaságon, mint amekkorát a pénz írott történelme ismeretében el tudunk képzelni. Ha pedig a kontroll nélküli pénzügyi lufi is kidurran, a nagy világválságként a harmadik évezred hajnalát emlegetik majd.

Hosszú távra szóló megoldást talán csak az jelenthet, ha a hazánkéhoz hasonló nemzetállamok a helyi szinten létrehozott, valódi önkormányzatiságot megtestesítő gazdasági egységeket támogatják: ilyenek az önellátó kistérségek, a közösség által támogatott mezőgazdasági termelést folytatók, ezek ugyanis majdhogynem érintetlenül képesek átvészelni nagyobb világpiaci válságokat is. A későbbiekben pedig előtérbe kerülhet minden régebben megmosolygott alternatív gazdasági és pénzügyi megoldás, amely a pénzmozgásokat minimalizálja, így akár a helyi valuták több fajtája is - hogy a Monopoly egy kicsit az emberekért működjön végre...