- Reneszánszát éli a kormányprogramírás. Nyílt titok, hogy ön is szakértői csapattal dolgozik egy programon...

- Ebben a válsághoz közeli helyzetben semmi meglepő sincs abban, hogy különböző műhelyek terveket, programokat készítenek, amelyek egymást kiegészítik, egymást erősítik.

- Elárulna néhány részletet?

- Korszakhatárhoz érkeztünk, a szociális kérdéseket munkahelyteremtéssel kell kezelni. Egymillió új munkahelyre van szükség, hiszen a rendszerváltáskor kiesett másfél millió állást nem sikerült a modernizációval pótolni. A Magyarországon megtelepedett multinacionális cégek az elmúlt tizenhét év alatt mindösszesen háromszázezer munkahelyet teremtettek, új pályán kell tehát továbbmennünk.

- Foglalkoztatási válság alakult ki?

- Ha marad a jelenlegi pálya, akkor kiszámolható, hogy még kétszer-háromszor ennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy Magyarország elfogadható foglalkoztatási szinten "működjön". Erre azonban nincs idő, hiszen hazánkban ténylegesen foglalkoztatási válság van, ezt mutatják a statisztikák is. Alig négymillió dolgozó-adózó tartja el a tízmilliós országot.

- Budapesten és a nagyobb vidéki városokban azonban nem olyan rossz a helyzet.

- Miután Budapest és a nagyobb városok már zsúfoltak, néhány ipari centrum kapacitásai pedig szűkösek, így a vidékre, azon belül is a falvakra kell helyezni a hangsúlyt. Első körben a kisvállalkozói kör megteremtésével. Ez a réteg ugyanis, szemben a nyugat-európai helyzettel, nem is igazán létezik. Ráadásul Magyarországnak számos olyan adottsága van, amely nincsen kihasználva, holott megvannak hozzá a gazdasági bázisok. Az ország térségei eltérő módon, ám képesek a fejlődésre.

- Például?

- A Dunántúl lehetne a nyugat-európai nyugdíjasok rekreációs paradicsoma, ha a környezetet meg tudjuk nekik teremteni. Ehhez a falvak újjáépítésére lesz szükség.

- Az igazi gond azonban nem ott van, hanem Kelet- és Dél-Magyarországon.

- Vegyük az utóbbit. Pécs és Szeged viszonylatában oktatási központokat hozhatnánk létre, amelyek nyitnának a Balkán felé. A kelet-magyarországi térségek fejlesztése két járható úton képzelhető el. Az egyik a tavaink, folyóink vizeinek hasznosításával, másrészt az élelmiszerfeldolgozó-ipar és az agrárium, a mezőgazdasági adottságok jobb és hatékonyabb kihasználásával.

- Magyarország mint agrárország. Újból?

- A globális élelmiszer-ipari válság idején különösen felértékelődik Magyarország mint agrárország. Hazánknak megvannak a termelési és éghajlati lehetőségei arra, hogy az Európai Unió mezőgazdasági fellegvára legyen. Egy példa: a legfontosabb két haszonnövényből, a búzából és a kukoricából az idén 16 millió tonnás gabonatermés valószínűsíthető, ez negyven százalékkal haladná meg az évtizedes átlagot. Jóllehet a mezőgazdaságnak viszonylag csekély - négy-öt százalékos - súlya van a magyar GDP-értékben, az ilyen mértékű éves termésmegugrásnak azonban így is jelentős hatása lenne a növekedési ütemre. Ugyancsak nem szabad elfelejteni, hogy az agrárium súlya nem pusztán egy ágazati tényező. Ha ugyanis hozzáadjuk az élelmiszeripar részesedését is, a kettő együtt 14-15 százalékot jelent az éves gazdasági kibocsátásban.

- Hazánkban tabu téma a romák felzárkóztatása, holott Észak- és Kelet-Magyarországon már rontja a versenyképességet a képzetlen munkaerő és a szociális problémák megléte.

- Azokkal a módszerekkel, amelyekkel az elmúlt 17-18 évben foglalkoztunk a cigányság felzárkóztatásának kérdésével, inkább kevesebb, mint több sikerrel jártunk. Új stratégiára van szükség. Be kell vonni az egyházakat, a Vatikánt, illetve Brüsszelt is. A lényeg ezen a téren is a munkahely-teremtés: például a falvakhoz tartozó háztáji földek művelésével.

- Különböző fórumokon több alkalommal is szóba hozta a szociális pénzek dinamizálását. Mit ért ezen?

- Direkt pénzügyi segélyezés helyett a szociális juttatás bizonyos részét utalványban lehetne folyósítani, és kötötten lehetne elkölteni, ami dinamizálná a különböző helyi egységeket. Például a boltokat és az étkezési egységeket. Éves szinten mintegy nyolcszázmilliárd forintnyi az országos szociális csomag, és ez jelentős tétel. A falvakban három dologra koncentrál a tervünk: a munkahely-teremtésre, az élelmiszer-ellátottságra és az energiára.

- A piaci szereplők viszont az adók és járulékok csökkentésében látják a kiutat, illetőleg az önkormányzatok leépítésében is.

- Nyilván piaci kényszer is a közterhek mérséklése, ám ahhoz, hogy vidéken, kisebb településeken az ember a vállalkozói lét mellett döntsön, nem elég az adóteher csökkentése. Elsősorban koncepcióra és forrásokra van szükség. Az önkormányzatokat pedig nem leépíteni kell, hanem támaszkodni rájuk. A helyhatóságok feladatkörét ki kellene egészíteni a helyi gazdaságfejlesztési koncepciók kidolgozásával, menedzselési kérdések kezelésével, vállalkozói ötletházak és ötletközpontok létrehozásával.