- A Fővárosi Közgyűlés múlt csütörtöki ülésén a kormánypárti képviselők megszavaztak egy állásfoglalást, mi szerint a testületnek nincs joga felülbírálni a turulszobor bontásáról hozott jogerős bírósági határozatot. Hogyan értékeli a döntést?

- Csalódott vagyok, mert a szocialista és szabad demokrata politikusok nem tartották magukat a korábbi megállapodásunkhoz. Mi nyílt lapokkal játszottunk és azt tettünk, amit ígértünk Elmondtuk, hogy meg értjük, ha vannak, akiknek a turul sérti az érzékenységét, elfogadjuk, hogy mások szerint ez inkább katonai szimbólum, s hogy vannak olyanok is akiknek a Turul Szövetség jut eszébe róla. Éppen ezért azt javasoltuk, hogy legyen két emlékmű: ez a szobor emlékeztessen minket a II. világháború katonai áldozataira, s a kerület kész egy másik emlékművet is állítani a polgári áldozatoknak. A baloldal azonban ismét nem volt őszinte. Nem mondta ki, hogy ellenzi a szobor fennmaradását, de ennek ellenkezőjét sem deklarálta. Erről Merániai János történelmi tanulmányaink során megismert, kétértelmű levele jut eszembe: "A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem."

- Mi történik most az emlékművel?

- Azt gondolom, hogy bár érdemben nem sok minden változott, mégis új helyzet állt elő. Hiszen a Fővárosi Közgyűlés elfogadta, hogy állítsunk emlékművet a polgári áldozatoknak, de azt nem mondta ki, hogy a turult le kell bontani. Így a már meglévő turulemlékmű csak a katonai áldozatok emlékét őrzi majd. Ez egy új körülmény, ezért újból építésigazgatási eljárást kezdeményezünk az illetékes hivatalnál, fennmaradási engedélyt kérünk a turulra.

- Ki illetékes a fennmaradási engedély kiadására?

- Az I. kerületi önkormányzat jegyzője. Úgy vélem, hogy a fennmaradási engedély kiadása nem ellentétes a jogerős bírósági döntéssel, hiszen a bontásról szóló határozat még egy másik helyzetben született, amikor a főváros ellenezte ezt az emlékművet. Most azonban lehetővé válik, hogy külön emlékezzünk a világháború polgári áldozataira, míg a turul emléket állít az elesett katonáknak, a hazájukat tisztességesen védő honvédeknek.

- Azt gondolja, hogy ezek után elcsitulnak azok a vádak, amelyek a turult mint jelképet érik?

- Ez az ügy valójában nem egy közigazgatási eljárásról szól, inkább egymás értékeinek tiszteletben tartásáról és egy politikai vitáról. Azt kell eldönteni, hogy a turul kapcsán mire helyezzük a hangsúlyt. Egyfelől a turul egy sok száz, akár ezeréves szimbólum, amely nagyon hosszú ideje része a magyarság történelmének. Másrészt pedig valóban létezett másfél évtizedig a Turul Szövetség, amelyet rasszista, kirekesztő politikája és antiszemitizmusa miatt mindannyiunknak el kell ítélnünk. Két lehetőség van: az egyik, hogy azt mondjuk, a turul egy ősi jelkép, amelyet egy történelmi távlatokban nagyon rövid ideig működő szervezet tettei nem szennyezhetnek be. Vagy pedig arra az álláspontra helyezkedünk, hogy azért, mert a Turul Szövetség önkényesen felhasználta ezt a szimbólumot, a turult el kell felejtenünk, el kell dobnunk ősi, történelmi jelképeink közül. Szerintem ez döntés hiba lenne. Lehet erről a kérdésről vitázni, amire természetesen nyitott vagyok, ám csak akkor, ha tudunk higgadtan, nyugodtan, politikai érdekektől mentesen, felnőtt ember módjára beszélni róla.

- Az MSZP és SZDSZ nem képes erre a higgadtságra?

- A múlt héten elfogadott határozat, amiről az interjú elején beszéltünk, két SZDSZ-es politikus John Emese és Bőhm András nevéhez fűződik, és úgy gondolom, az utóbbi hónapok során is kiderült, hogy Bőhm Andrásék hozzáállása, álláspontja más, konstruktívabb, mint Demszky Gáboré. Demszkyéknek ugyanis láthatóan az az érdekük, hogy fennmaradjon a mostani tisztázatlan jogi helyzet, a vita, az indulat, és minél jobban elhúzódjon a bizonytalanság. Talán meglepő lesz, amit mondok, de ez az érdek pontosan összecseng azzal, amit egyes radikális jobboldali körök is akarnak.

- Hogy érti ezt?

- Gondoljuk csak újból végig, mi történt néhány héttel ezelőtt, amikor eredetileg tárgyaltunk volna a közgyűlésben a világháborús emlékmű jövőjéről. Híre jött, hogy radikális jobboldali körök tüntetést szerveznek az ülés idejére. Kértük, hogy ne tegyék, ne jöjjenek, mert egy esetleges botrány egyértelműen ellentétes mindenkinek az érdekével, aki a turul fennmaradását akarja. Azonban Ők nem hallgattak ránk, eljöttek, Demszky Gábor szándékosan provokatív beszédére bekiabálásokkal reagáltak, mire Demszky egyébként jogellenesen, felfüggesztette az ülést, nem került napirendre az ügy. Pedig akkor volt esély arra, hogy a közgyűlés többsége egy olyan döntést hoz, amivel kiállnak a képviselők az emlékmű megmaradása mellett.

- Leegyszerűsítve tehát, az SZDSZ-es Demszky Gábor és a jobbikos Novák Előd jóvoltából nem tárgyaltak az emlékműről...

- Tulajdonképpen ez történt. Az a helyzet, hogy a gerillamarketing módszereivel dolgozó radikális csoportoknak az az érdekük, hogy botrány legyen, mert csak így tudják elérni azt, hogy beszéljenek róluk az emberek és bekerüljenek a hírekbe. Egyébként a múlt heti ülésre is szerveztek egy demonstrációt, amire eljöttek jószándékú emberek, azt gondolva, hogy ők most jót tesznek. Holott sokkal többet használtak volna az ügynek, ha otthon maradnak és megvárják, hogy a közgyűlés döntést hozzon.

- A turulügy kirobbanása óta motoszkál bennünk a kérdés: miért van az, hogy miközben minden magyarországi település eldöntheti, milyen szobrot állít, a budapesti kerületeknek nincs meg ez a lehetősége?

- Ez valóban egy igazságtalan helyzet, hiszen a Hegyvidéken élők nem dönthetnek önállóan arról, hogy milyen szobrok, emlékművek állhatnak a kerület közterületein. Ám mindettől függetlenül azt gondolom, hogy a turul marad. A bizonytalanságról, a vitáról, ahogy ezt már említettem, talán egyes körök azt gondolják, hogy ez az ő érdeküket szolgálja. Azt azonban szerintem senki sem akarja, hogy tizennyolc évvel a rendszerváltozás után ledöntsenek egy olyan emlékművet, amely világháborús áldozatoknak állít emléket, s amely egy történelmi magyar szimbólumot ábrázol.

- Beszéltünk már arról, hogy a kerület állít egy másik emlékművet is, amelyre a Fővárosi Közgyűlés is áldását adta. Ennek ügye hol tart?

- Pályázatot hirdettünk, amelyre 21 terv érkezett, köztük ismert kortárs művészeké is. A Budapest Galéria bevonásával egy szakmai zsűrire bíztuk a döntést, ők Bencsik István munkája mellett döntöttek. Az új szobor olyan nonfiguratív alkotás lesz amely méltó az elhunytak emlékéhez, és nem fog elveszni a helyét körülvevő épületek között sem. Bízom abban, hogy már idén elkezdődik a munka, és jövő tavasszal felavathatjuk a polgári áldozatok emlékművét az Alkotás út és a Csörsz utca sarkán.