- Hogyan született meg az Igenis, miniszter úr?

- Volt egy nagyon híres halálbüntetéses ügy még az 50-es években. Egy embert felakasztottak egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. Posztumusz mentességet kértek az emberek, 2-3 év alatt hárommillió aláírást gyűjtöttek össze Frank Saskis képviselő úr segítségével. Közben választások voltak és Frank Saskis lett az új belügyminiszter. Amikor átadták neki a petíciót, elutasította! Úgy gondoltam, hogy ez a világon a legröhejesebb dolog. Elgondolkodtunk azon Antony Jay barátommal, hogy mi lehet az, ami egy képviselőt teljesen megváltoztat mihelyst valami magas posztot ér el. A gondolataink igazándiból a 70-es években realizálódtak, amikor vezetői továbbképzésre készítettünk filmes oktatóanyagot. Az oktatóanyagok unalmasak, mert azt mutatják be, hogyan kell jól csinálni a dolgokat. Mi kitaláltuk az ellenkezőjét. Milyen jó komédia van abban, ha az ember azt filmezi, hogy mit ne csináljanak. Ezt a gondolatot elkezdtük alkalmazni a kormányra is. Sokat kutattunk és gondolkodtunk, és rájöttünk arra, hogy a politikusok a világon mindent elmondanak, ha jól beboroztatjuk őket és elvisszük egy jó ebédre. Ez a művelet sikeres is volt, a politikusok kendőzetlenül elmondtak mindent.

- Miért időszerű ma az Igenis, miniszter úr?

- Semmi sem változott, és semmi sem fog megváltozni soha. Amikor 1986-ban a második könyvemet írtam, úgy döntöttem, hogy eltöltök egy napot a londoni Daily Telegraph irodájában. Elhatároztam, hogy visszakeresem a harminc evvel ezelőtti híreket. Eltekintve a magyar forradalomtól, minden hír ugyanaz volt. "Újra visszatér az infláció", "Miért nem tudunk jobban kijönni a franciákkal?", "Lesz-e háború közép-keleten?" stb. A hírek mindig ugyanazok, csak a nevek és a számok változnak az infláció miatt.

- Végzettségét tekintve Ön a törvény embere. A politikusok részéről mi ez a bámulat a filmvilággal és a színészkedéssel szemben?

- Az összes politikus színész. Ezért volt Reagan olyan sikeres. Az ügyvédek is színészek, ha képviselsz valakit a bíróságon, fontos, hogy jó előadóművész légy, aki kiváló előadást nyújt. A sorozatban és a könyvben ezért nincs semmi a parlamentről, mert az igazi politizálás az előadásokban és a politikus viselkedéseiben jelenik meg, legyen az magán vagy publikus jellegű.

- Milyen érzés az embereket megnevettetni?

- Ez a legjobb érzés a világon. Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, miközben néztem az amerikai filmeket. A munka abban volt, hogy ki kellett puhatolóznom, hogyan is kell ezt tenni. Szerencsés vagyok, mert a feleségem pszichológus, tehát van valaki a családban, aki tesz valamit a társadalomért és így nyugodtan foglalkozhatom azzal, amit szeretek. Ez pedig az emberek megnevettetése.

- Gondolja, hogy a sorozat és a könyv kritikus jellege jó hatással volt a politikai életre?

- Nem gondolom, hogy a dramaturgia megváltoztatna valamit. Szerintem semmi sem változtat meg semmit. Tony és én csak egyszerűn elmagyaráztuk az embereknek a politikai helyzetet, azt, hogy hogyan működik ez a rendszer. Mindig ugyanazok a politikusok alapszándékai. Talán először azért mennek politikusnak, hogy jót tegyenek, de a tapasztalataik és a kompromisszumok megváltoztatják őket és a lelkük megfertőződik. Megváltoznak a nyomás alatt, azért kompromittálnak, hogy hatalomra jussanak és hatalmon maradhassanak. A sorozat és a könyv is ezt tükrözi.

- Ezek után maradt még Önben tisztelet a politikusok iránt?

- Igen, de a patkányirtókat is tisztelem. (nevet) Meg kell, hogy mondjam, mind a kettő olyan foglalkozás, amit nem akarnék. A politikusok könnyen korrupttá válnak. A sajtó és a média munkája, hogy kordában tartsa őket.

- Most, hogy itt a budapesti Parlament Caféban ülünk, közel a magyar parlamenthez, nem érez egy kis késztetést, hogy beüljön és komikus anyagot gyűjtsön a következő művéhez?

- Nem, mert a kormányzás mindenhol ugyanaz. Ugyanazok a kifogások, hazugságok vannak mindenhol. Egyszerűen így működik a politikai rendszer az egész világon.