Megtorpan a média, és nem tud mit kezdeni a kulturális eseménnyel, ezért saját logikája szerint cselekszik: azonnal átpolitizálja. A magyar kultúra él és virul, sohasem jelent meg ennyi könyv, sohasem volt egyszerre ennyi kultúresemény - hallatszik az egyik oldalról. A nemzeti kultúra a tönk szélén áll, az idegenszívűek rombolják, a gyerekek lassan elfelejtenek olvasni - hangzik a másik oldalról, és egyetlen véleményformáló sem gondol bele, hogy a kultúra nem tartozik a statikus fogalmak közé: egyszerre zajlanak benne pozitív és negatív folyamatok; változik a hordozóközege, a nyelve, sőt, a mibenléte is: Petőfi vagy Kosztolányi korában még gondolni sem lehetett arra, hogy egyszer internetes irodalmi lapok és virtuális tárlatok lesznek, hogy önálló műfajjá válik az installáció, a fényfestészet vagy a performance - és arra sem, hogy a 21. századra milyen mértékben összemosódik a művész és a sztár fogalma.

Akik foggal-körömmel ragaszkodnak a "hagyományoshoz", nem ismerik fel, hogy a hagyomány nem ellentétes a fejlődéssel - elég talán a népzenéből táplálkozó világzene, Palya Bea vagy Sebestyén Márta tomboló sikerére gondolni. Az új nem öli meg a régit, legfeljebb integrálja. Akik lenézik a hagyományt, azok viszont a semmire akarnak építeni, és a legegyszerűbb dolgot nem ismerik fel: hogy meghaladni csupán azt lehet, amit birtoklunk. Hogy értsék: ezért nem ciki Petőfi vagy Kölcsey fennkölt stílusa.

Ami pedig a jövőt illeti, igaz, hogy a valódi kultúra akkor működik a legjobban egy országban, ha az olyan versenytársakkal szemben, mint a valóságshow-k, a szappanoperák és a partikultúra, sok pénzt rak bele az állam vagy a mecénás - mindent azonban nem old meg a pénz. Legalábbis igényt nem generál.

Ahhoz, hogy a jövőben a valódi kultúrára valós, belső igényük legyen azoknak a diákoknak, akik egy nemrégi Pisa-felmérés szerint Európa egyik legpocsékabb szövegértését produkálták, az kell, hogy a hagyományos irodalom- és művészetoktatás képes legyen lépést tartani a korral. Az internettől a kódexekig az út visszafelé ugyanolyan hosszú, mint a kódexekről az internetig. Csak egy mai gyereknek könnyebben járható.