Az utóbbi években megnőtt a klímaváltozás ügyének a jelentősége - ezt mutatja például Al Gore és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megosztott béke Nobel-díja.

Ma már általános a konszenzus a tekintetben, hogy bolygónk éghajlata melegedik. A mérések szerint az utóbbi 150 évben bolygónk átlaghőmérséklete 0,7-1 ºC-al növekedett - mint azt az alábbi ábra is mutatja (a fekete görbe az évtizedek átlaghőmérsékletét, a szürke pontok az egyes évek értékeit, a kék terület pedig az adatok megbízhatóságát mutatják.)

Most már az is általánosan elfogadott tudományos körökben, hogy ezt az üvegházgázok - és köztük a legfontosabb, a szén-dioxid - légköri koncentrációjának folyamatos emelkedése okozza. Az üvegházgázok koncentrációja pedig nagyrészt az emberi tevékenység miatt növekszik - az emberi eredetű kibocsátás is növekvő tendenciát mutat.

Nemzetközi egyezkedés

A súlyos következmények elhárítása érdekében a jelenlegi kibocsátások csökkentésére van szükség - ehhez viszont globális mértékű, összehangolt cselekvésre szükséges. Az erre vonatkozó tárgyalások az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) keretein belül folynak. Az egyezményt 1992-ben a Rio de Janeiro-ban tartott Föld Csúcson (Earth Summit) bocsátották útjárahez, és 1994-ben lépett életbe. A Föld szinte összes országa csatlakozott -jelenleg 192 a résztvevő tagállamok száma.

Fontos lépés volt 1997 decemberében a Kiotói Jegyzőkönyv kidolgozása, amely már konkrét számokat is tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az aláíró országoknak milyen mértékben kell csökkenteniük az üvegházgáz-kibocsátásukat. (Kiotó egy japán város, itt tartották a Keretegyezmény harmadik nagy tanácskozását. Itt található a Google Maps-en.) A jegyzőkönyv szerint 37 ipari országnak és az Európai Közösség tagjainak a 2008-2012 közötti öt éves időszakra átlagosan öt százalékkal az 1990-es szint alá kell csökkenteniük kibocsátásukat. Az egyezmény 2005. február 16-án lépett hatályba, és eddig 182 ország ratifikálta - azaz fogadta el magára nézve kötelező érvényűnek.

A nemzetközi klímatárgyalások tehát két fő csapásirányban folynak: a Keretegyezmény, illetve a Kiotói Jegyzőkönyv keretein belül. A Keretegyezmény az átfogó egyezkedések terepe, itt dől el például, hogy hogyan vonják be a fejlődő országokat. A tárgyalások fő témái: technológia, alkalmazkodás, befektetés és pénzügyi folyamatok, kárenyhítés, közös vízió. A másik terület a Kiotói Egyezmény, ahol a kibocsátás-csökkentési célokat határozták meg az ipari országok számára.

Magyarország 2002 augusztusában csatlakozott hivatalosan a jegyzőkönyvhöz, és hat százalékos csökkentést vállalt. Nekünk nem is kerül nagy erőfeszítésünkbe a vállalásunk teljesítése, hiszen a rendszerváltás után az ipar megroggyanásával a régi, nagy kibocsátású gyárak jelentős része bezárt. Míg a bázisnak számító 1985-87 közötti időszakban évi 115,4 millió tonna szén-dioxiddal egyenértékű gázt bocsátott ki a magyar lakosság és gazdaság, addig 2006-ban már csak 78,6 millió tonnát - ez 32%-os csökkenésnek felel meg. A 8 tonnánál kevesebb egy főre jutó kibocsátás Európában viszonylag alacsonynak számít. Noha az ország kibocsátása 2005-höz képest is csökkent 2%-kal, az elmúlt 10 év adataiból már nem rajzolódik ki markáns trend, az üvegházgáz-emisszió 79 millió tonna körül ingadozik.

Az Európai Unió 2012-ig nyolc százalékos célt vállalt, 2003-ig ebből öt százalékot sikerült teljesítenie az új tagokkal kibővült Uniónak. A régebbi, 15 tagú szervezet területére vetítve viszont csak két százalékos csökkenést sikerült elérni. Nemrégiben egy ambíciózus, 20%-os célt fogadtak el 2020-ra vonatkozólag a tagállamok.

A legtöbb üvegházgázt kibocsátó ország, az Egyesült Államok ugyanakkor mindezidáig nem volt hajlandó konkrét vállalásokat tenni, arra hivatkozva, hogy a kibocsátás-csökkentés hátrányosan érintené gazdaságát. Talán az őszi elnökválasztás után megváltozhat az USA álláspontja, hiszen mindegyik elnökjelölt programjában szerepel a klímaváltozás elleni küzdelem.

Formálódik az új megállapodás

A Kiotói Jegyzőkönyv 2012-ig érvényes, utána remélhetőleg egy új egyezmény fogja felváltani. A következő években tehát kulcsfontosságú nemzetközi tárgyalásokra lehet számítani a klímaváltozás területén. Ezen tárgyalások egyik fontos terepe az évenként más-más helyszínen megrendezett Conference of the Parties (COP), amelyen az Éghajlatváltozási Keretegyezményben résztvevő országok tanácskoznak. A Kiotói Jegyzőkönyvet felváltó dokumentumra vonatkozó egyezkedés nemrégiben kezdődött el, a 2007. december 3. és 14. között Balin (Indonézia) megrendezett konferencián (lásd a Greenfo cikkét a témában). Itt megállapodtak a további egyeztetések kereteiről. Bíztató jel, hogy ezen klímakonferencia volt az első, amelyen az összes fontos ország jelen volt, és egyetértett abban, hogy cselekedni kell valamit.

A jövő évi, COP-15 elnevezésű találkozót Dánia fogja vendégül látni, Koppenhágában. A házigazdák szándéka szerint a 2009. november 30. és december 11. között megrendezésre kerülő konferencián fog végleges formát ölteni az új megállapodás. Pernille Vejby Nielsen, a Dán Klíma-és Energiaügyi miniszter tanácsadójának elmondása szerint a dán kormány víziója egy nagyon ambiciózus egyezmény. Dánia azt szeretné elérni, hogy a nemzetek közössége kötelezze el magát amellett, hogy 2050-ig 50%-al csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. További cél, hogy minél több ország csatlakozzon a megállapodáshoz. Az 50%-os célt nemrégiben a G8 csoport országainak környezetvédelmi miniszterei is felkarolták.

Nielsen szerint abban mindenki egyetért, hogy szükség van egy új egyezmény elfogadására. Ugyanakkor 2012 utánra még nem vállaltak konkrét kötelezettséget az országok, így a megegyezés elemeiről már komoly viták várhatók. Az egyik legnehezebb kérdés az lesz, hogy hogyan osszák el a vállalásokat az országok között. Mindenesetre a dán álláspont szerint az iparosodott országoknak vezető szerepet kell vállalniuk.

Az Európai Unió igyekszik jó példát mutatni a többi ország számára: egy globális egyezség keretében az EU hajlandó 30%-al csökkenteni kibocsátását 2020-ig, ha a többi állam - különös tekintettel az Egyesült Államokra - is kész érdemi lépéseket tenni. (Az EU 14%-al részesedik a globális kibocsátásból - ez a részesedés csökkenő tendenciát mutat.) A házigazda ország, Dánia pedig már a Kiotói Egyezményben is kivételesen nagy, 21%-os csökkentést tűzött ki célul maga számára.

Kínában és Indiában az erőteles gazdasági növekedés a kibocsátások növekedésével jár - nagy kérdés, hogy ezen országok hogyan tudnak részt venni a klímavédelmi intézkedésekben. Afrika, a legszegényebb kontinens, viszont egyben a leginkább sebezhető a klímaváltozás hatásaival kapcsolatban. További nehéz probléma, hogy hogyan lehet figyelembe venni a fejlődő országok eddigi erőfeszítéseit, és hogyan lehet őket további lépésekre bírni. Számukra az intézkedések anyagi vonzata is igen fontos, ezért megfelelő finanszírozási mechanizmusokat kell kidolgozni.

A tárgyalások az évenként megrendezett nagy COP konferenciák között is rendszeresen zajlanak - a legutóbbi forduló áprilisban volt Bangkokban. Éppen most, június 2.-13. között pedig Bonn-ban (Németország) talánácskoznak a tagországok delegáltjai. Kérdés, hogy elkezdik-e a tényleges tárgyalásokat, vagy még csupán a tárgyalási menetrendről fog szólni a vita. 2008 decemberében Poznań-ban tartják a következő nagyszabású konferenciát, COP-14 néven. Ennek egyik feladata a Kiotói Jegyzőkönyv eredményeinek értékelése lesz.