A kutatóintézeteinkben létrejövő tudást a globális világpiacon kell értékesíteni, de a multikat is meg kell győzni, hogy kutatási programokat támogatva nálunk fektessenek be - jelentette ki Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közelmúltban megválasztott elnöke, akivel egy martonvásári szimpózium alkalmával találtunk alkalmat a beszélgetésre, szót váltva hitelességről, a tudós testület véleményformáló szerepéről és a politikához való viszonyáról is.

- Azt is vállalva, hogy álnaivnak tűnik a kérdés, de próbálom pontosan feltenni: a magyar társadalomban megtalálja-e megfelelő helyét a Magyar Tudományos Akadémia?

- A társadalmi elismerés tekintetében igen, az anyagiban nem.

- Nem titkolom, erre a válaszra számítottam. Ám adódik az újabb felvetés: akkor miként tud működni. Mert az biztosan nagyon elegáns, ha valakinek megveregetjük a vállát, de a mindennapi életben a villanyszámlát is ki kell fizetni.

- Az valóban komoly probléma, hogy az MTA kutatóintézeteinek a működtetése is pénzügyi gondot jelent. Hosszú idő alatt kialakult az a gyakorlat, hogy az intézetek - részben helyes módon - a működésükhöz szükséges anyagi forrásokat pályázatokon szerzik meg. Lehet erre mondani, ez verseny és így jó. Ugyanakkor szükséges a kutatáshoz egyfajta stabilitás. Ehhez a kutatóintézeteinkben elengedhetetlen két jelentős változtatás. Kell egy komoly infrastruktúra-beruházási program. Ennek keretében megújulhat az a műszerpark, amellyel a kutatóink dolgoznak. S kell egy szemléletbeli váltás: a legkiemelkedőbb kutatókat a jelenleginél sokkal jobban megbecsüljük, olyan szinten, hogy ne hagyják el Magyarországot.

- Nyilván azért, mert az igazán tehetséges kutató könnyen mozdul, hiszen a világ szinte bármely pontján munkát kap.

- Egy fizikus, egy biológus, egy vegyész néhány nap elteltével akár Argentínában is folytatni tudja kutatásait. Arra a magasan képzett kutatói gárdára, amely még itthon van, nagyon kell vigyáznunk. Különösen fontos feladatunk a fiatalokra figyelnünk, vagyis hozzásegíteni őket ahhoz, hogy a kutatói pálya az elkövetkezendő évtizedekben számukra itthon megfelelő karriert biztosítson. Ehhez szükséges, hogy ez egy jó eredményeket biztosító, a megfelelő eredmények következtében biztonságos pálya legyen. Ezeket az elismeréseket növelni kell és láthatóbbá kell tenni.

- A kutatás területén nem megfelelő a nyilvánosság?

- Számos tudósunk eredményei világra szólóak, mégis sokkal kevesebb közfigyelmet kapnak, mint adott esetben egy botrány, vagy egy híres embernek kikiáltott akárki új autóvásárlása.

- Ezt a megbecsülési koncepciót ön részletesen, markánsan kifejtette már a választási procedúra idején, mint elnökjelölt. Ne menjünk most távolabb, nézzünk csak egy európai uniós összevetést! A tudás értékelésében, szeretetében mennyire vagyunk lemaradva?
- Anyagilag jelentősen. Ha a közvélemény értékelését nézem, akkor sokkal jobban állunk. Egykor Magyarországon a tanító, a tanár elismert ember volt. A professzorról már ne is beszéljünk! A múlt század harmincas éveiben egy professzort anyagilag legalább annyira megbecsültek, mint egy minisztert. Ma ez nagyon nincs így. Az egész az iskolában kezdődik. Úgy gondolom, nem lehet csak a legkiemelkedőbb, világhírnevet szerző kutatókról beszélni, mert ez kevés lesz. Az MTA feladata is, hogy beszéljünk az alkotó, értelmiségi munkát végző emberek általános helyzetéről. Itt nagyon kiemelném a tanítókat, a tanárokat - de ehhez ugyanígy hozzá tartozik a kiváló teljesítményt nyújtó professzoraink megbecsülése, hiszen ők nagyon sokszor, sokkal hatékonyabban jelenítik meg az országot a határokon túl, mint mások.

- Ha valamiben jók vagyunk , akkor ne menjünk máshova ezt elmondani, hanem hívjuk ide a kollégákat.

- Bizony ezt így kell: ha erős résztvevői vagyunk a tudományos életnek, akkor nálunk rendeznek meg olyan tudományos konferenciákat, amelyek majd konkrét bevételként is megjelennek. Nyilván nem ettől leszünk gazdagok. Ám akkor gyarapodunk, ha minden terület hozzájárul a fejlődéshez. A tudomány ezt többféle módon megteheti. Eredményeivel, ezek gazdasági hasznosításával, de például azzal is, ha jelentős szerepet vállalunk a tudományos életben. Tessék ezt végiggondolni: egy konferencia hatása véletlenül sem csak annyi, hogy a résztvevők elköltenek itt valamennyi eurót. Amit tapasztalnak, amit továbbvisznek, az a lényeges. Ezek a személyek, tudósok fontos véleményformálók saját hazájukban.

- Az MTA itthon mennyire véleményformáló, mennyire tud, illetve mennyire akar az lenni?

- Véleményformáló kíván lenni az MTA. Ez természetesen azokra a területekre érvényes, ahol az Akadémia a megfelelő kompetenciákkal rendelkezik. Ez persze elég széles kör, a nevelés- és irodalomtudománytól át a geofizikáig tág a terület. Úgy látom, az Akadémia véleményére odafigyelnek, ezért is fontos, hogy az MTA mindig pontos és precíz legyen. S kell, hogy a vélemény tudósaink alapos meggyőződését tükrözze. Az Akadémiának erre a presztízsre különösen ügyelni kell. Több közvélemény-kutató felmérése is igazolja, az állampolgárok az Akadémiát tartják ma a leghitelesebb intézménynek. Ezt a pozíciónkat meg kell őriznünk. Mégpedig úgy, hogy azokban a nagy, a társadalmat folyamatosan érdeklő kérdésekben, mint a klímaváltozás, a demográfiai probléma, vagy a magyarországi cigányság helyzetének javítása, véleményt kell formálnunk.

- Ezekben a jelentős kérdésekben miként beszélhetünk akadémiai véleményről?

- Természetesen itt nem arra kell gondolni, hogy a tudósok összejönnek és megegyeznek valamiben. Az MTA szaktudományi intézeteinek munkatársai mondják ki a véleményt.

- Nyilvánvalóan akkor hiteles ez a vélemény, ha független az MTA. S itt kikerülhetetlen a kérdés: a politikától mennyire tud független maradni?

- Szakmailag abszolút mértékben. Az Akadémiának feltett kérdésre mindig olyan választ kell adnunk, amely teljesen független a kérdező személyétől. A legkisebb mértékben sem befolyásolhatja álláspontunkat, hogy a kérdező mit szeretne hallani. Ha például gazdaságpolitikával kapcsolatban fordulnak hozzánk, akkor is az ezzel a témával foglalkozó legjobb szakembereink kizárólag saját tudományos meggyőződésük alapján válaszolnak.

- Ez így rendben is lenne. De itt ez a fránya mindennapi politika! Az MTA költségvetését esztendőnként a Tisztelt ház határozza meg.

- Minden épeszű kormány arra törekszik, hogy megtartsa az Akadémia anyagi függetlenségét is, ez a jól felfogott érdeke: csak így kaphat valódi válaszokat a kérdéseire, s csak így biztosítható, hogy az MTA a hitelességét és autonómiáját megőrzi. Ha elmegyünk az orvoshoz, azt szeretnénk hallani, pontosan milyen az egészségi állapotunk, Elsősorban nem biztatást várunk, nem vigasztalást, hanem a tényleges diagnózist.

- A korábbi gyakorlatban az MTA elnöke és a mindenkori kormányfő évente egyszer egyeztetett. Ön megválasztása óta már találkozott Gyurcsány Ferenccel, s a tervek szerint egy következő megbeszélésre ősszel is sort kerítenek. Új munkastílus?

- Természetes dolognak tekintem, hogy az ország irányításáért felelős kormányfő és az MTA elnöke azokban a kérdésekben - elsősorban tudománypolitikai területen -, amelyek érintik a magyar tudományos- és közéletet, tárgyaljunk. Ez a beszélgetés megtörténik az ellenzéki pártok megfelelő szakpolitikusaival is. Az elkövetkezendő időkben minden olyan témában, amely a magyar társadalom számára fontos, munkatársaimmal, illetve szakpolitikai kérdésekben az akadémia tagjaival együtt rendelkezésre állunk valamennyi mérvadó párt képviselője, megkeresése számára. Magyarországon az oktatástól az egészségügyig létezik számos olyan feszítő kérdés, amelynek vannak politikai vonatkozásai. Az az Akadémia felelőssége, hogy megmondja, ha így tetszenek dönteni, annak mi lesz a következménye.

- Javasolnak?

- Adott esetekben ezt is el tudom képzelni. Ám a tudósoknak az a feladatuk, hogy alternatívákat állítsanak fel. Az ilyen világos válaszokra a magyar politikai élet minden tagja számíthat az Akadémiától.

- Ön az elnöki székbe tudományos műhelyből és az egyetemi oktatásból, de ugyanígy a politikából is érkezett. Korábban az Orbán-kormányban államtitkárként majd miniszterként dolgozott az oktatási minisztériumban, legutóbb a Fidesz-frakcióban ült parlamenti képviselőként. Mennyire tud az MTA elnökeként nem politikus lenni?

- Teljes mértékben, mármint a pártpolitikától függetlenül. Mert az Akadémia elnökének vannak olyan feladatai, amelyek hasonlítanak a klasszikus politikusi, a köz ügyeinek intézőjére vonatkozó kötelezettségekre. Az a gyakorlat és tapasztalat, amelyet a politikában szereztem, hasznos az én számomra, de ugyanígy könnyebbé teszi az Akadémia munkáját is. Pártpolitikai értelemben teljesen független tudok maradni. Nézzünk egy orvosi példát! Ha nekem a saját gyerekemet kell megvizsgálnom, vagy a szomszédét, ugyanazzal a szakmai rutinnal és tudással kell megtennem.

- Ez jó, ha a gyakorló politikusok is így gondolják!

- A különböző politikai pártokban különböző, hosszú időre visszamenő szorosságú kapcsolataim és barátságaim vannak - gondolom, az Akadémia elnökénél ez még természetesnek is nevezhető. Nyilvánvalóan a korábbi politikai szerepvállalásom okán, ha úgy tetszik, több és mélyebb személyes kapcsolatom él a most ellenzékben ülő MDF, Fidesz és KDNP politikusaival - de hosszú időre visszanyúló, baráti kapcsolatot ápolok olyan személyekkel is, akik vagy a jelenlegi politika, vagy egy korábbi időszak szereplői és a szocialista párt színeiben tevékenykednek. Egyetemi kollégáim közül - akik nyíltan és egyértelműen támogatták az akadémiai elnökké választásomat - egy-egy előző ciklusban többen szocialista parlamenti képviselőként dolgoztak.

- Zárjuk be a beszélgetést azzal, amivel kezdtük! Sajnos nincs most egy Széchenyi grófunk, aki birtokainak egyéves jövedelmét felajánlaná az akadémiának. Honnan lehetne több pénz szerezni a tudás anyagi megbecsüléséhez? A gazdaság ebbe miként vonható be?

- Ez megtehető, csak a gazdaságnak ajánlani kell valami világos, egyértelmű programot. Az Akadémia kutatóintézeteiben létrejövő tudást a globális világpiacon kell értékesíteni. Ehhez az egyik út a közvetlen értékesítés, adott esetben úgy, hogy célzottan támogatunk olyan programot, amely hozzásegíti a kutatóintézetet: a nagyvállalat a kutatóbázisát felhasználja. Vagyis befektetünk egy olyan projektbe, amely egybeesik a mi kutatóintézetünk profiljával, tevékenységével. Ám figyelembe kell vennünk, az infrastrukturális bázisunkat úgy fejlesszük, hogy az intézeteink kutatás-megrendeléseket tudjanak fogadni.

- Tehát az Akadémia befektet egy adott projektbe, de az adott multinacionális cég is fektessen be az Akadémiához.

- Így van, de ezt csak akkor teszi meg a multi, ha ez a számára megtérül. Nekünk olyan kutatási-fejlesztési rendszert kell működtetnünk, amely a nagyvállalatnak megfelelő, érdekében áll, hogy hozzánk jöjjön. Hiába kezdünk el siránkozni, hogy miért nincsenek megrendelések - olyan környezetet kell teremtenünk, amely megfelelő a gazdaság, a tőkét ide, a mi kutatóbázisunkra hozó partner számára. Ez nem csak arról szól, hogy olcsók legyünk, hanem elsősorban megbízhatóak. Kiszámíthatók.

- Ne csak a multikat nézzük, hanem a hazai kis- és középvállalkozásokat, amelyek kiemelt támogatását mostanság aztán mindenki hangoztatja.

- A cégeket ahhoz kell hozzásegítenünk, hogy úgynevezett tudásintenzív beszállítók legyenek. Azaz olyan termékekkel jelenjenek meg a nemzetközi piacon a nagyvállalatok irányába, ami más beszállítókkal szemben versenyképességet jelent. Gondoljuk végig a vásárlási szokásainkat! Mennyit vásárolunk a kis boltban, s mennyit a nagyáruházakban? Ha valaki ma élelmiszert akar eladni, a nagy üzletláncokkal kell kereskednie. Nem lehet a dolgot úgy megoldani, hogy írunk egy nagy transzparenst: Magyar ember, vásárolj a kis boltokban! Ennek nincs értelme. A magyar terméket be kell vinni a globális piacra. S ez a tudásra is érvényes.