A Nemzetközi Demokratikus Centrum, régebbi és közismertebb nevén a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) lisszaboni ülésén határozatot fogadtak el a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzetéről. Magától értetődik, hogy egy ilyen dokumentumra a magyar külügyminiszter is reagál. Feltűnő viszont, hogy Kovács László nem kapkodta el a választ. Csak feltételezzük, a szocialista agytröszt napokig emésztette az anyagot, próbáltak a szövegnek szocialista (értsd: hamis) értelmezést adni, úgy kommunikálni a témát, hogy ne a határozat tartalma, hanem a mellékes körülmények kerüljenek a figyelem fókuszába. A Népszabadság emígy kezdi ismertetőjét: "Aki a kormányt bírálja, az a Medgyessy-kabinet joggyakorlatában kimeríti a »hazaárulás« vétkét - állítja az a Magyarországgal kapcsolatos határozat, amelyet a Fidesz kezdeményezésére (...) fogadtak el Lisszabonban." Többszörösen igaztalan mondat ez. Nemcsak azért, mert ilyen rosszul még nem állunk, hanem főleg azért, mert a határozat nem állítja ezt. Nem tudjuk, hogy a legolvasottabb Kovácstól vette-é, avagy saját erőből izzadta ki ezen állítást, sejtéseink vannak. A határozatban valóban szerepel egy olyan kitétel, hogy "felségsértésszerű" bírósági eljárások folynak olyanok ellen, akik bírálják a kormányt, de ez nem ugyanaz, mint a lap által citált "idézet". Nagyon közvetett értelmezés, valamint szorgos dekódolás szükségeltetik ahhoz, hogy a felségsértésszerűt összemossák a hazaárulással. Egyébként a határozat arról szól, hogy széles körben elfogadott nézet szerint a legutóbbi országgyűlési választások után több esetben megsértették az alapvető politikai és polgári jogokat. Majd hosszabb felsorolás következik, hogy mely területeken tapasztalni ilyen jelenségeket. (Megjegyezzük, a listáról mások mellett az APEH átpolitizálódása lemaradt.) Ezek a jelenségek nincsenek összhangban a magyar alkotmánnyal, az ENSZ, az Európai Tanács és az EU vonatkozó szabályaival. Végül a CDI aggodalmát fejezi ki és felszólítja a magyar kormányt, tegyen erőfeszítéseket az alapvető emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartására.
A kormány tesz is erőfeszítéseket - no nem a jogok tiszteletben tartása, hanem a dokumentum lejáratása céljából. Kovács László szerint a rendszerváltozás óta nem volt arra példa, hogy egy párt nemzetközi fórumon saját hazája elítélését kezdeményezze. (Ha egy rendszerváltozás előtti példát hozna, azért hálásak lennénk.) Abban igaza van Kovácsnak, hogy egy évtizeddel ezelőtt nem egy párt, hanem egy pártok fölött álló közjogi méltóság zokogta bele a "szabad világ" fülébe, hogy hazánkban veszélybe kerültek az alapvető jogok. Göncz Árpádnak voltak előfutárai és rajongó követői is, nekik köszönhető, hogy 1990-94 és 1998-2002 között a nyugati sajtó a lehető legsötétebb színekkel festette le Magyarországot. Másrészt, s ez a döntő különbség, a CDI határozata létező, valóságos jelenségek miatt aggódik, míg népünk balliberális jóakarói kizárólag hazugságokat, rágalmakat, irracionális rémmeséket terjesztettek rólunk. Kovács feleslegesen háborodik fel, hogy hazánkat "a Fidesz kezdeményezésére" egy sorba állították Kubával és Burmával. A CDI nem tett ilyet, ha mégis egy sorba kerülünk a nevezett országokkal, az kizárólag a Medgyessy-kormány tevékenységének lesz az eredménye. Kovács azt is fájlalja, hogy éppen most születik egy ilyen dokumentum, amikor csatlakozunk "a demokráciára, az emberi jogok tiszteletére különösen kényes Európai Unióhoz". Erről van szó, a csatlakozásig még van idő, hogy a magyar kormány is különösen kényes legyen, nem a megalapozott és jogos bírálatra, hanem a demokráciára, az emberi jogok tiszteletére, így többek között a közvéleményt félrevezető, manipulált hírekre is.

Ugró Miklós - MNO