A hagyományokból kiindulva, de a jelen állapotában recsegő-ropogó parlamentarizmusnak ellentmondva, hamarosan bizonyára előáll Szili Katalin, a Medgyessy-érától örökös házelnök, hogy elsorolja: mi mindent is tett az Országgyűlés ebben a szűk fél esztendőben. S ha a számokkal palástolja is a semmittevést, szigorúbban az összenőtt, majd látszólag különvált koalíciós pártok ámokfutását, nehezen felidézhető: mivel járult hozzá - a törvényhozás szintjén - a parlamentet elsősorban jogszabálytervezetekkel ellátni hivatott kormány az ország, a nemzet boldogulásához.

Nehéz lenne akár egyetlen sorsjavító törvényt felidézni, nemhogy azokat sorolni. Leginkább fedőnevén előbb több-biztosítósnak, később többpénztárasnak keresztelt - ezt megelőzően a szocialisták által februárban, másodszor is éppoly egyöntetűen megszavazott, mint a tavaszi népszavazás hatására ugyanúgy visszavont -, a nyereségérdekeltséget az egészségügyi ellátásba becsempészni hivatott törvény maradhat meg a polgárok emlékezetében.

Nem kevés ideje immár Őszöd árnyéka vetül a törvényhozásra. Azaz - az Őszödi Böszmét idézve - nem csinálnak semmit az MSZP-SZDSZ-koalíció "jóvoltából" szinte tetszhalottá tett Országgyűlésben. A törvényhozók bölcs gyülekezete által megfontolt jogszabályok által vezérelt országból lassan kormányzati rendeletekkel kézben tartott országgá degradálódunk. Ezt predesztinálja egyfelől a bizonytalanná vált kormányzati többség, másfelől az ország érdekét mind hátrébb soroló hatalmi logika. A népszavazáson megrendítő ütést kapott gyurcsányi - de a kritikus helyzetekben sorra-rendre bejövő szabad demokrata szavazatokkal lélegeztetőkészüléken tartott -, valójában MSZP-SZDSZ-posztkormányzás egyelőre működik, sőt a kurtán-furcsán szabadságolt parlamentnek köszönhetően haladékot kapott.

Úgy látszik, vannak, akiknek Magyarország ideje nem drága. Példázta ezt is a parlamenti zárónap. A látványkormányzásba beleszeretett Gyurcsány-kormány pénzügyére, Veres János - figyelmen kívül hagyva az ország gazdasági növekedésének vánszorgását, az apadni nem induló inflációt, az emberek napról napra nehezedő megélhetést - imigyen szólott: Magyarországon statisztikai adatok szerint élénkül a gazdaság, javul a külső és belső egyensúly. Szavait vélhetőleg hiánypótlónak szánták, hiszen főnöke, Gyurcsány Ferenc - aki idestova hat éven át unos-untalan szóval tartotta napirend előtt a plénumot - újabb, immár kétéves nem kormányzásáról nem kívánt mérleget vonni. Jó okkal nem akarhatta A kudarckormányzás két éve címmel elmondani beszédét. Majd Böszme-blogokban csaponghat helyette, ahol úgyse válaszolnak. Most kifizetődőbbnek vélte a Fidesz-frakció vezetőjének felvetésére felelni - viszonválasz ugyanis így nincs -, s a napokban megerősített egy százalékot sem elérő negyedéves magyar GDP-adatról tudomást sem véve, szerényen "növekedésapostoloknak" titulálni magát és kormányzati tettestársait.

A T. Házban szavakban tegnap sem volt hiány, ám fontos törvények megalkotása halasztódik - a legjobb esetben is őszre. A kormány helyzete sem tiszta, a parlamenti többség kiútja most mégis a veszélyes vakáció. Most ők választottak.