Az istenek klímakonyháján már nagy hanggal rotyog a fazék. Nem lesz finom a tartalma, ám megesszük, az fix. Mára a pár éve még szkeptikus éghajlattudósok is belátják: hamarosan forró pillanatok elé néz az emberiség. Rossz lesz, mivel a ma emberének már csak az arcán vastagabb a bőr, mint jégkorszaki őse masszív testén. Fájóan csípi a hideg és perzseli a napsugár. Hogy mire számíthatunk? Az emberi tevékenység következtében rövid időn belül három fokkal emelkedhet a Föld hőmérséklete. Nem hangzik oly vészesen, de neves tudósok állítják: egyre gyakoribb és pusztítóbb természeti csapásokkal kell számolnunk; a jégsapkák olvadása következtében emelkedik a tengerszint, megindul a népvándorlás (menekülés), általános víz- és élelmiszerhiány lép fel világszerte, óriási területeken hal ki a növényzet, és a fauna egyedeinek több mint a fele eltűnik a földfelszínről. És igen, egy újabb jelentés szerint nagyszámú halálozás várható az elöregedő népességű, európai múzeumkontinensen is.

Pillantsunk keletre, nézzük csak Kínát, Indiát és a többi, rohamosan túlnépesedő, fejlődő országot! Ne szépítsük, rajzás van az ázsiai demográfiai robbanás nyomán. A néptöbbség azonban marad ott, ahová született. Pekingben még jórészt pedállal hajtják a vaskerekűt. Gondoljunk bele, mit hoz a jövő, ha a gazdasági fejlődés - és a maoista humanizmus - odáig fajtalanul, hogy a kínai családok többsége gépkocsira cserélheti lepukkant bicaját. Egy ideig tán még nekik is akad égetnivaló a Föld méhében. Addig is üdvös lenne nekiállni pár bolygót terraformálni a Naprendszerben...

Időközben az orosz medve - úgy tűnik - letudta hosszú téli álmát. A globális béke őrének, a világpandúr-államnak az aktuális fővédelmise sietve be is mondja a frankót: a maci nukleáris fegyverzetre gyúr (álmos még, de erős a jó öreg bundás), tartani kell vele a lépést. Mondom, forró idők jönnek. Alaposan befűtünk - magunknak.