A pentezugi rezervátumba tíz éve telepített vadlóállomány mára tekintélyes ménessé fejlődött. Éppen százharminc éve, 1878-ban találkozott Przewalski kapitány először a kihaltnak hitt eurázsiai vadlóval, és éppen negyven éve, 1968-ban látták e ritka faj utolsó túlélőjét természetes környezetében, a dzsungáriai Góbiban. A tizenegy megmaradt egyednek - nemzetközi fajmegmentő összefogásnak köszönhetően - mára több mint ezerötszáz leszármazottja él a világon, többségük állatkertekben. Emberi beavatkozástól mentesen Ázsián kívül egyedül a Hortobágyon találhatók vadlovak.

Az első példányok 1997-ben kerültek a pusztára, amikor a Hortobágyi Nemzeti Park csatlakozott a Kölni Állatkert által koordinált tenyészprogramhoz - tudtuk meg a terület igazgatójától, Sándor Istvántól. Az együttműködés révén idetelepített háremcsoportot három éven belül - cseh, német, angol és svájci állatkertekből - továbbiak követték.

S hogy a Przewalski-lovak otthonosan érzik itt magukat, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy létszámuk a szaporulatok révén évről évre nő. Tizenegy éve 21 takit költöztettek ide, ma már száznál is több legelészik a hortobágyi pusztán.

A vezércsődör által vezetett háremekben vagy a kiközösített hímek alkotta agglegénycsoportokban élnek. A vadlovak nagyon barátságosak az emberekkel, egymással viszont olykor élethalálharcot vívnak.