A kétmillió ír választópolgár 493 millió európai sorsáról dönt ma, s a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a nemmel voksolók vannak többségben. Az ír szavazók 20-25 százaléka minden körülmények között el fogja utasítani a brüsszeli szerződések tervezetét, legalább egyötödük pedig nem foglalt még állást. Ha nem lesz elég nagy a részvételi arány, akkor megbukik a lisszaboni kompromisszum. Legutóbb 2001-ben volt erre példa, amikor az írek elutasították a nizzai szerződést, mindössze 35 százalékos részvétel mellett. Aztán a szavazást megismételték, s miután módosították a szöveget, és biztosították az íreket arról, hogy semlegességük semmiképpen nem szenved csorbát, Brüsszelnek sikerült a többség jóváhagyását megnyernie.

A szakemberek szerint most az a gond, hogy nincs B terv. Ez ugyanis maga a lisszaboni szerződés, amely a Franciaországban és Hollandiában 2005-ben leszavazott alkotmány egyszerűsített változata. Ha az írek ezt elvetik, ezúttal nem tudnak nekik újabb variációkat felajánlani. Ráadásul a 27 tagországból már 15 ratifikálta a szerződés szövegét, és szerdán a finn és az észt parlament is jóváhagyta. Egyedül Írországban rendeznek népszavazást a szerződésről, a többi tagországban a parlamentek várhatóan megszavazzák a szerződés szövegét.

Az ír szavazók jelentős része aggódik amiatt, hogy az országot olyan fegyverkezési hajszába kényszerítik bele, amely a gazdaság lehetőségeit meghaladó mértékben növeli majd a katonai költségvetést, s külföldi háborúkban kockáztatják katonáik életét. A nemet pártolók röplapjai szerint emellett Brüsszel újabb támadást akar intézni az ország szuverenitása ellen, mivel megszünteti az ír biztosi posztot az Európai Bizottságban, és korlátozza az ország vétójogát. Emellett szerintük fel akarják számolni az alacsony írországi adókat is. A legképtelenebb vádak egy corki röplapon olvashatók, ez többek közt azzal riogat, hogy az unió az egygyermekes kínai családmodellt is rá akarja erőltetni az írekre.

Az előzetes becslések szerint az írek ötven százaléka elmegy szavazni, s ez elég lesz a jóváhagyáshoz. Ha mégsem járna sikerrel az igenek kampánya, hideg zuhanyként érné az uniós elnökséget az év második felében átvevő franciákat. Félbeszakadnának az új uniós elnöki és külügyminiszteri posztokról folyó tárgyalások is. Hasonlóképpen kulcsfontosságú, az államközösség biztonságpolitikai szerepével kapcsolatos döntéseket kellene félretenni, ráadásul a további gazdasági reformokról folyó eszmecsere is megrekedne. A lisszaboni szerződésben felvázolt uniós döntéshozatali reform nélkül elképzelhetetlen az energetikai ágazat, a szolgáltatások és a munkaerőpiac átalakítása. A közeljövőben határozniuk kell a tagországoknak a mezőgazdasági támogatások további sorsáról, valamint arról a javaslatról, amely szerint az adóalap kiszámítását egységesítenék a közösségen belül. Olyan döntéseket kellene tehát elhalasztani, amelyek alapvetően befolyásolják az egész unió versenyképességét és a világban betöltött szerepét. Ha Írország ma nemet mond, felgyorsíthatja az államközösség kettészakadásának folyamatát: egyes országok ugyanis a szorosabb, mások a lazább együttműködés hívei.