Az Európai Bizottság által szervezett Zöld Hét rendezvénysorozat idén négy altéma köré rendeződött: míg számos szakmai panel foglalkozott a természetes erőforrások és a hulladékkezelés, a fenntartható fogyasztás és termelés, valamint a természet és a biológiai diverzitás problémáival, addig a leghangsúlyosabb szerepet az éghajlatváltozás kapta. Ezekkel kapcsolatban a kérdések széles köre került napirendre, az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének felülvizsgálatára irányuló európai bizottsági tervektől kezdve a hulladékkezelésnek a megszállt palesztin területeken jelentkező kihívásáig, a biológiai sokféleség csökkenésének gazdasági hatásaitól a termékekért való kiterjesztett gyártói felelősségig, a vízzel való takarékosságtól a bioüzemanyagok előnyeinek és hátrányainak megvitatásáig.
A klímaváltozás súlyosságát hangsúlyozza az Éghajlatváltozási Kormányközi Tesület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) sorrendben negyedik jelentése. Ez megerősíti azt, hogy a Föld átlaghőmérséklete nő - az elkövetkező évszázadban három fokkal emelkedik majd -, ennek hátterében pedig az emberi tevékenység áll. A hőmérsékletváltozás katasztrofális hatásokat eredményezhet: emelkednek a tengerszintek, megnő a viharok és hurrikánok erőssége, több áradással kell számolnunk az éhínség és az emberek tömeges vándorlása mellett. Hiába okozhat ez ideiglenes pozitív változásokat az észak-európai és észak-amerikai mezőgazdaságokban, a melegedő éghajlat a világ szegényebb részein ezt teljesen ellehetetleníti.
A klímaváltozás hosszútávú hatásait illetően a tudósok viszonylag elfogadható jóslásokat képesek adni, viszont szinte semmit sem tudnak mondani a rövidtávú hatásokról. A Nature egyik nemrégiben közölt tanulmányában például az olvasható, hogy az elkövetkező évtizedben az óceáni áramlások hatására a Föld lehűlésnek indulhat - emiatt egy évtizedig nem emelkedik a hőmérséklet, utána viszont erősebb melegedési folyamatokra számíthatunk.
Az éghajlatváltozás veszélyeire hívta fel ismételten a figyelmet dr. Rafaele Salerno, a milánói Epson Meteo Center éghajlatkutató intézet fejlesztői részlegének fő kutatója. Szerinte a múltban mért éghajlati eredményekből nem lehet pontosan előre jelezni az elkövetkező évek klímáját, mert a szén-dioxid-kibocsátások a demográfiai, társadalmi-gazdasági és technológiai fejlődéstől függően változnak. A klímaváltozás közvetlen hatásai már jobban előrevetíthetőek: Európában erős halálozás várható, egyes betegségek jobban fognak terjedni Európa, Afrika és Ázsia egyes részein, valamint egyes északi területeken hamarabb kezdődik majd a pollenidény. Emelkedik a tengerszint, ennek következtében nagy embertömegek vándorolnak majd el otthonaikból, de emellett beszélhetünk majd még ivóvízhiányról, valamint egyre nagyobb pénzösszegeket kell fordítani az emberek egészségének megóvására és biztosítására. Az áradások miatt hasznos földterületek vesznek el, 2050-re körülbelül 1,5 milliárdnyian fognak vízhiánnyal küszködni, körülbelül 2 millió négyzetkilométernyi területen hal majd ki a növényzet és 10 millió embert önt el a víz a tengerparti területeken.
Salerno szerint a meglehetősen ijesztően hangzó helyzet javítható. Az üvegházhatású gázok kibocsátását minden cégnek és magánszemélynek csökkentenie kell 2015 előtt, illetve 2050-re a mostani szint felére kell visszaszorítania. Ehhez a gázok mennyiségét is csökkenteni kell: a szén-dioxidot 60, a metánt 20, a nitrogén-oxidot 80 százalékkal. Az előirányzott emissziócsökkentés azonban a gyakorlatban szerinte kivitelezhetetlen - az IPCC legoptimistább előrejelzései szerint is a szénemisszió 2025 körül kezd el nőni, csökkenést pedig csak 2100 körül remélhetünk. Ha a klímaelőrejelzések csak kis mértékben igazak, a globális hőmérséklet az évszázad végére magasabb lesz, mint bármikor az elmúlt 120 ezer évben. Ha a hőmérséklet csak két fokkal emelkedik, akkor a felmelegedés miatt a világ növény- és állatfajainak 25 százaléka halhat ki. Az IPCC jelentése 1 és 6,3 Celsius fok közti melegedésről beszél, ez pedig össze is vág a holland környezetvizsgálati ügynökség előretekintésével, amely azt állítja, 2050-re a fajok 63 százaléka tűnhet el a bolygóról az ökoszisztéma folyamatos pusztulása miatt.
Ezzel kapcsolatban Akihiko Szakai, a Seiko Epson vállalati stratégiai irodájának vezetője vetítette előre az elkövetkező tíz évre vonatkozó környezetvédelmi programot és ennek céljait. Ennek értelmében újrahasznosítható vagy újrafeldolgozható termékeket vezetnének be, a szén-dioxid-kibocsátást 90 százalékkal, az egyéb, üvegházhatást okozó gázokat pedig jelentős szinttel mérsékelnék, valamint a termékeket életciklusuk végén visszajuttatnák a céghez. Új környezetkímélő termékek prototípusait is bemutatták, többek között az e-papírt, illetve a kábel nélküli mobiltöltőt is, amely a töltőfelület és a telefon közelsége esetén indítja el az akkumulátor töltését. A cég fejlesztői szerint az e-papír még két-három évig várhatóan nem kerül forgalomba, de a különleges töltő várhatóan már jövőre a boltokban lesz, egyelőre csak Japánban.
Ortodox nézetek és a világvége
A technológiával és jövőkutatással foglalkozó Wired magazin júniusi számában azt állítja ugyan, hogy a környezetvédelem tabutémáiba fog beletaposni, számos szerzőjének megjegyzései vágnak egybe a szakmai paneleken felszólaló szakértők által elmondottakkal. Az újság mindenesetre nem mond újat akkor, amikor azt állítja: a klímaváltozást illetően egy dolog számít csak igazából, mégpedig a széndioxid és más üvegházgázok visszaszorítása, ennek érdekében pedig át kell gondolni mindent, amit eddig tanultunk és gondoltunk a környezetvédelemről.
A fákat például hasznosabb lenne megújuló erőforrásként kezelni, mivel azok a felmérések szerint csak életük első 55 évében nyelik el a legtöbb széndioxidot (körülbelül 680 kilogrammnyit), ezután egyre kevesebbet képesek csak feldolgozni, majd vagy elrothadnak vagy elégnek, de mindenesetre az összes általuk feldolgozott széndioxidot visszajuttatják a légtérbe. Így adott időközönként újra ki kell vágni a fákat és újra kell őket telepíteni - a faanyagból pedig csak tartós termékeket - például bútorokat - szabad csinálni.
Ami az étkezést illeti, a klímaváltozás szempontjából még jó is lehet a szerves ételek fogyasztása, de csak akkor, ha ezeket nem energiaigényes üvegházakban állítják elő, illetve nem szállítják őket messzire. A magazin szerint ha igazán klímabarát étrendet akarunk, akkor a húst akár el is felejthetjük. A chicagói egyetem tudósai szerint ugyanis az átlag amerikai húsintenzív étrendje évi másfél tonnával több gázt enged a levegőbe egy vegetáriánuséhoz képest. A brüsszeli szakmai panelek során ugyanakkor elhangzott, hogy a vásárlók árérzékenyek, kényelmesek, nem foglalkoznak a klímaváltozással, mert nem érzik a hatását saját bőrükön, s azt hiszik, hogy a környezetvédelemhez csak az újrahasznosítással tudnak hozzájárulni.
A Wired véleménye szerint a klímakímélés szempontjából például jobb a városközpontokban lakni, mint távolabb, ugyanis a munka- és a lakóhely között ingázók napi átlag három órás utazása rengeteg széndioxidot bocsát a levegőbe. (Itt a külvárosi életmódhoz köthető fűnyírók sem ússzák meg a kritikát, a felmérések szerint e készülékek mindegyike óránként annyit szennyezi a környezetet, mint 11 autó.) Az újság példaként Manhattant említi meg Amerika legzöldebb pontjaként, ahol az emberek 65 százaléka utazik biciklivel, közforgalommal vagy gyalog. A tippek szerint ugyanis 30 százalékkal lehet csökkenteni egy átlagos háztartás széndioxid-kibocsátását, ha elfelejtük a kocsit és inkább tömegközlekedési járművekre szállunk. Az energiaforrásokkal kapcsolatban a Wired szerint a nukleáris energia tűnik a legbarátibbnak, ezt pedig csak a szélenergia közelíti meg - ez is csak akkor, ha éppen fúj.
Az emberiség igazából már elkésett, utal rá finoman a magazin: a Palo Alto-i EPRI (Electric Power Research Institute) felmérése szerint ugyanis ha minden amerikai, európai és japán erőmű megszűnne, a kocsik pedig varázsütésre eltűnnének az utcákról, Kína és India emissziójának köszönhetően még akkor is gondban lennénk: a légköri szén-dioxid a mostani 380 ppm-ről (milliomod térfogat rész) 2070-re az igen veszélyes 450 ppm-es értéket érné el. (Összehasonlításképpen: ha nem csinálunk semmit és ugyanúgy éljük életünket, ezt az értéket 2040-ben üthetjük meg.) Mindezt összegezve a magazin annyit mond csak: kezdjünk el hozzászokni a felmelegedéshez.