Az ózonréteg védi a földlakókat az ártalma ultraibolya sugárzástól, amely az embereknél bőrrákot, más szervezetekben pedig mutációt okozhat. Az ózonréteg a sztratoszféra alsóbb részében található, és elnyeli az ultraibolya sugarakat, mielőtt azok elérnék a Föld felszínét.
1985-ben fedezték fel az első ózonlyukakat; ez vezetett az úgynevezett montreali protokoll aláírásához két évvel később. Ekkor tiltották be az ózont károsító anyagok használatát.
Az ózonlyuk egyébként nem azt jelenti, hogy az adott terület fölött egyáltalán nincs ózon, csak azt, hogy annak koncentrációja jelentősen csökken.
Az ózonréteg regenerálódásának veszélyére egy új kutatás figyelmeztet, amelyről a Science című folyóirat legújabb számában számoltak be a kutatók. A nemzetközi kutatócsoport a klímaváltozással foglalkozó kormányközi szakértői testületnek (IPCC) által használt modellt hasonlította össze olyanokkal, amelyek jobban figyelembe veszik a sztratoszférában lejátszódó kémiai reakciókat.
Szerintük ugyanis az IPCC nem vette figyelembe a globális felmelegedés hatásainak elemzésekor az ózonréteg regenerálódásának következményeit. Márpedig az ózonréteg regenerálódása fel fogja melegíteni a sztratoszférát, így megváltoztatja a széljárást, vagyis a földfelszín hőmérsékletét is - figyelmeztetnek.
Ugyanerre a következtetésre jutottak egy másik kutatás végén is - erről a Geophysical Research Letters című szaklap április 26-i számában számoltak be. Arra figyelmeztettek, hogy a Déli-sarkvidék fölött már regenerálódik az ózonréteg, s ez azzal járhat, hogy felmelegszik az atmoszféra is.