A múlt csütörtöki írországi népszavazáson elvetették a lisszaboni szerződést, amely az Európai Unió intézményi és döntéshozatali mechanizmusát lenne hivatott hozzáigazítani ahhoz a helyzethez, hogy a 2001-es nizzai szerződés óta jelentősen megnőtt az uniós tagországok száma, és az EU további bővítéseket is tervez. A lisszaboni szerződés által bevezetendő változtatások abba az irányba mutatnak, hogy háttérbe szorul a teljes konszenzus - más oldalról megfogalmazva, minden egyes tagország vétójogának - elve, és kibővül a minősített többséggel eldönthető kérdések köre.

A lisszaboni szerződés ratifikálását egyedül Írországban kellett népszavazásra vinni, a többi tagországban elég a parlamenti jóváhagyás. Miután az írek nemet mondtak, a már eddig is habozó Cseh Köztársaságban felerősödtek az euroszkeptikus hangok. Az uniós államok többsége azonban tovább akarja vinni a ratifikációs folyamatot, miközben az írekkel együtt akarja keresni a megoldás útját.

Az unió hétfői luxembourgi külügyminiszteri értekezletén hiába vártak "megváltó ötletet" az ír diplomácia irányítójától. Ezután olyan hangok hallatszottak, hogy a csütörtök-pénteken összeülő EU-csúcson az ír miniszterelnök esetleg elmondja, milyen kiutat lát a helyzetből.

Micheál Martin ír külügyminiszter azonban lehűtötte ezeket a várakozásokat is, mondván, hogy kormánya hosszabb időt kér. Rupel keddi szavaiból kiderül, hogy mennyi ez a hosszabb idő: több mint két hónap, a nyári vakációs időszak. Írország tehát az ősz elején állhat elő a maga elképzeléseivel azzal kapcsolatban, hogy az ír népszavazás kimenetelének tiszteletben tartása mellett megmenthető-e valami a lisszaboni szerződés tartalmából, és ha igen, akkor miként. Addig az elemzés, illetve többek számára a lehiggadás időszaka következhet.

Az uniós hangulatra jellemző, hogy Martin Schulz német politikus, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának vezetője éles hangon kelt ki Charles McCreevy, a belső piacért felelős ír EU-biztos ellen, miután McCreevy állítólag bevallotta: ő maga nem is olvasta el a lisszaboni szerződést, mert túl komplikáltnak találta. Schulz szerint felháborító ez a hozzáállás, és elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság tagja "inkább csak lóversenyre szeret járni".