- Amikor legutóbb, 2006 kora őszén beszélgettünk itt, Budapesten, egy hordó olaj hatvan-hetven dollárba került a tőzsdéken. Most mintegy a kétszeresébe. Ilyen gyorsan eljött az ön, pontosabban a metanolgazdaság ideje?

- A Dél-kaliforniai Egyetemen több mint tizenöt éve dolgozunk azon, hogy csökkentsük az emberiség függését az egyre gyorsabban fogyó és egyre drágább kőolajtól és földgáztól. Könnyen hozzáférhető olaj- és gázkészleteink előreláthatólag még ebben az évszázadban erősen csökkennek vagy kimerülnek, tehát a jövő számára új lehetőségeket és forrásokat kell találnunk. Amit mi kínálunk, az egyike a kőolaj és földgáz utáni korszak lehetőségeinek. Ezt metanolgazdaságnak neveztük el.

- Erről könyvet is írt egy francia és egy indiai kollégájával, tavaly magyarul is megjelent.

- A könyv két éve jelent meg angolul és németül, és éppen egy éve magyarul is, Szántay Csaba és Nagy Ferenc barátaim segítségével. Úgy gondoltuk, talán érdeklődést kelt, és segíthet valamit Magyarországnak. Bizonyos fokig kiábrándított, hogy most hazalátogatva, sokan érdeklődtek tőlem, hogy a könyv egyáltalán létezik-e, mert sehol sem lehet kapni. Őszintén szólva csodálkozom, mert a könyvünk Nyugat-Európában bestseller volt. A német kiadónk most egy teljesen új, átdolgozott kiadásra készül. A könyv már öt nyelven jelent meg, beleértve egy kínai kiadást is, és most jön ki egy japán, egy koreai meg egy svéd kiadás. A magyarországi érdektelenséget azért sem értem, mert ennek a kis országnak olyasvalamivel kéne foglalkoznia, aminek a hasznosításához adottak a lehetőségek, és a szürkeállomány is megvan.

- A magyar kutatás-fejlesztés az utóbbi években egyre inkább lemaradt a világ élvonalától. Ön szerint ennek mi az oka?

- Itt van például az elektronika. A magyaroknak ebben a tudományban és technológiában jelentős múltjuk, hátterük és reputációjuk van a világon. Ugyanakkor itt vannak finn rokonaink, akiket nem lehet velünk egy szinten említeni, ennek ellenére ők pár év alatt a semmiből létrehoztak egy világszínvonalú elektronikai ipart. A Nokia ma az egyik legnagyobb világcég. A finnek bebizonyították, hogy egy kis ország, egy kis nép is tud világraszóló technológiai és gazdasági eredményt elérni. Ez a könyv a mi kis hozzájárulásunk lehet ehhez a problémához. Ha olyan jól fogadták Kínában és az Európai Unóban is, akkor talán Magyarországon is lehet meríteni belőle.

- Az önök által leírt és felkínált metanolgazdaság a magyar gazdasági szférát mennyire érdekli?

- Mostani magyarországi látogatásomon beszélgettem a Mol néhány képviselőjével a lehetőségekről. Nem tudom, hogy akarják-e folytatni vagy nem, ez nem rajtam múlik. Mindenesetre vannak olyan országok, ahol nem várnak. Izlandon már épül az első európai metanolgyár, jövőre fogják átadni. Az igazság az, hogy ennek a kis szigetállamnak nincs más kincse, mint a föld mélyéből előtörő rengeteg gejzír. Jól emlékszem ifjúkoromból, hiszen itt nőttem föl, hogy Budapesten is mindig voltak melegvizű, szénsavas fürdők. Úgy tudom, a Kárpát-medencében, a föld alatt jelentős geotermális energia található, amit ki lehetne aknázni.

- A termálvizet nálunk elsősorban gyógyászati, rekreációs és turisztikai célra használják.

- Igen, de fűtésre vagy áramtermelésre is lehetne. A legtöbb helyen a világon a meleg víz vagy a vízgőz nagy mennyiségű szén-dioxiddal együtt jön föl a felszínre. A szénsavas fürdők is ezt mutatják. Ma a világon mindenütt csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást, mert ez az üvegházhatású gáz az egyik fő oka a légkör fölmelegedésének, a káros klímaváltozásnak. Izlandon rájöttek arra, hogy a mi intézetünkben kifejlesztett megoldással a hidrogénből és a szén-dioxidból hogyan lehet metanolt előállítani. A metanol - más néven faszesz vagy metil-alkohol - kiváló üzemanyag, nagyon jó energiatároló, könnyen, biztonságosan szállítható, ezenfelül egyszerű módon mindenféle ipari alapanyagot lehet belőle előállítani, amelyet ma kőolajból vagy földgázból gyártanak.

- Hogyan lehet hozzájutni az ön kutatóintézete által kifejlesztett technológiához?

- A Dél-kaliforniai Egyetemnek vagyok professzora, és igazgatója vagyok annak a kutatóintézetnek, amely régóta foglalkozik a metanol előállításának és felhasználásának kutatásával. Ezt a munkát az egyetemünk finanszírozta, ő a mi szellemi tulajdonunk jogi tulajdonosa. Az egyetem azonban nem ipari vállalkozás. Üzemanyagot és nyersanyagot gyártani csak nagyüzemek tudnak. Ezért egyetemünk megállapodott a világ legnagyobb petrolkémiai technológiafejlesztő és licencadó vállalatával, amely képviseli az egyetemünket, és joga van arra, hogy technológiát fejlesszen és adjon el a mi kémiai felfedezéseink fölhasználásával.

- Magyarország hogyan profitálhat az önök tudományos eredményeiből?

- Amivel én mint tudós segíteni tudom a szülőhazámat és a magyar ipart, hogy ha valakit komolyan érdekelnek a mi kémiai megoldásaink és javaslataink, akkor kapcsolatot tudok létesíteni azokkal, akik nemcsak jogi szempontból kezelik a mi szellemi tulajdonunkat, hanem nagy gyakorlatuk is van a technológiafejlesztésben és alkalmazásban.

- Magyarország energiahordozókban szegény ország, egyre nagyobb mértékben importra szorulunk. Ön szerint mi lenne a jó megoldás?

- Megtudtam, hogy magyar érdeklődés is van a geotermikus energia iránt. Ez olcsó és tiszta energiaforrás. Jelenleg a szén-dioxidot mint mellékterméket a föld alatt tárolják, más helyeken visszanyomják a tenger fenekére, de illékony lévén visszaszivárgott. Ami környezetvédelmi szempontból káros és nagy gondot okoz, az a mi szemünkben értékes megújítható energia, amelyből üzemanyagok és nyersanyagok készíthetők egyszerűen. Ezzel érdemes lenne foglalkozni Magyarországon is.

- A magyar kormányzat mit tehet ebben az ügyben?

- Én korábban is, most is találkoztam a magyar kormány egyes képviselőivel, ők igen érdeklődtek a munkánk és az eredményeink iránt, de a szavakból még nem születtek tettek. Pedig a metanolgazdaság egyike a reális, új és gazdaságos, nagyüzemi szinten megvalósítható energiaátalakítási, -tárolási, üzemanyag-gyártási technológiáknak. Például Kína elhatározta másfél évvel ezelőtt, hogy a metanol lesz az alternatív üzemanyag. Kínában nagyon sok kőszén van, ezért ebből állítják elő a metanolt egy régi német eljárás szerint. Ennek hátránya azonban, hogy igen nagy mennyiségű szén-dioxid keletkezik, emiatt nagyon megnő a légszennyezés. Úgy tudom, Kína ebben az évben elkezdett komolyan foglalkozni azzal, hogy mit lehet tenni a rengeteg szén-dioxiddal. Megnőtt az érdeklődés a szén-dioxidból történő nagyipari metanolgyártás iránt, mert a mi módszerünk már nemcsak laboratóriumban működik, hanem használható ipari eljárás.

- Metanolt főként szénhidrogénekből állítanak elő, azoknak Magyarország szűkében van.

- Úgy tudom, Makónál nagy földgázmezőt találtak, annak a kitermeléséből jelentős mennyiségű metanolt lehetne gyártani, ami sokkal magasabb értékű termék, mint a földgáz. Ez olyan természeti kincs, amelyet érdemes kiaknázni. A mi metanolos technológiánk azért is előnyös, mert bármilyen energiát tud használni: a napenergiától a szél- és vízenergián át az atomenergiáig. Például a paksi atomerőmű nincs nagyon messze Makótól, és az olcsó éjszakai árammal gazdaságosan lehetne metanolt gyártani a kitermelt földgázból.

- Mit gondol, lesz pozitív hozadéka mostani magyarországi látogatásának, beszélgetéseinek?

- Megpróbáltam segíteni. Ha semmi sem történik, akkor sem leszek megsértve, mert én személy szerint nem szenvedek kárt. De tény, hogy az általunk elméletben kidolgozott metanolgazdaság gyakorlati kiépítése elkezdődött. Sajnálnám, ha ebből kimaradna a szülőhazám.

- Az ön kiemelkedő tudományos teljesítménye és nagy nemzetközi tekintélye nem elég, hogy hallgassanak önre?

- A tudományos tekintély és a gazdasági érdek két különböző dolog. Sok minden összejátszott abban, hogy a mi metanolkémiánk reális gazdasági és üzleti kérdés lett. Hogy ebbe Magyarország be akar-e valamilyen módon kapcsolódni, nem rajtam múlik. Amikor időnként hazalátogatok, örömmel próbálok segíteni, de én természettudós vagyok, nem üzletember.

- Nemrég töltötte be a 81. évét, és szemmel láthatóan jó egészségi állapotban van. Még mindig új ötleteken töri a fejét?

- Nézze, az ember nem tudja az agyát kikapcsolni. A feleségem, aki nálam sokkal okosabb, nem nagyon boldog, hogy még mindig nagyon el vagyok foglalva. Én még ma is egy fényes kutatóintézetet vezetek, ami sok mindennel jár. De még örömmel teszem, és aktív kutató is maradtam.

- A metanolgazdaság műve elkészült, az alkotó mégsem pihen. Mit akar még kitalálni, megoldani?

- A kutatásnak soha nincs vége. Például azon is dolgozunk, hogy a metanolból hogyan lehet proteineket, vagyis fehérjét előállítani ipari méretekben. Előbb-utóbb ennek is eljön az ideje. És most jelent meg egy világszabadalmunk arról, hogyan lehet levegőből üzemanyagot és ebből levezetett termékeket gyártani.

- Légből kapott energia? Ez az ön által emlegetett "mágikus kémia" újabb nagy dobása?

- Ne gondolja, hogy ez tréfa, vagy a science fiction birodalmába tartozik. Valóban képesek vagyunk a levegőből üzemanyagot gyártani. Hogyan? A levegőből kivesszük a nedvességet, ezzel tiszta vizet kapunk, és ebből hidrogént lehet előállítani. Találtunk egy új, hatékony abszorpciós módszert, amellyel ki tudjuk nyerni a levegőből a nagyon alacsony koncentrációjú szén-dioxidot. Ezt minden fa megteszi.

- Vagyis a természet jobb kémikus, mint az ember?

- Pontosan. A fák olyan csodálatos kis gyárak, amelyek a levegőben levő ritka szén-dioxidot meg tudják kötni és vissza is tudják forgatni. Azt mondtuk, ha ezt a fa tudja, talán mi is megoldhatjuk, és sikerült. Nem mondom, hogy holnap már ez lesz a vezető ipari technológia, de megtaláltuk a reális gyakorlati alapját, hogy az emberiség a levegőből állítson elő üzemanyagokat és ipari termékeket. A levegőben mindenütt meglevő szén-dioxid a szén és a szénalapú vegyületek kimeríthetetlen forrása. Ennek felhasználását én nem fogom megérni, talán maga sem. De azt szoktam mondani: az élet túl rövid ahhoz, hogy a mának éljünk. Ezért ne csak azzal foglalkozzunk, ami a mi életünkben megvalósítható, hanem a gyerekeink, unokáink jövőjére is gondolnunk kell, amíg van időnk.

Pályakép
Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett, 1949-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, és tanársegédként kezdett dolgozni a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1954-56-ban az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, '56 októberében a Műegyetem forradalmi bizottságának tagja. A forradalom és szabadságharc leverése után családjával elhagyta Magyarországot. 1965-től az Egyesült Államokban a Case Western Reserve University, 1977-től a University of Southern California professzora. 1991 óta a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet (Los Angeles) igazgatója. 1994-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat, 2005-ben az Amerikai Kémiai Társaság legmagasabb kitüntetését, a Priestley-medált. 1990 óta az MTA tiszteleti tagja, 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2002-ben a Bolyai-díjat, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. Magyarul megjelent könyvei: Életem és a mágikus kémia (2002), Kőolaj és földgáz után: a metanolgazdaság (2007).