Az olykor a hatóságokkal is együttműködő csoportok kezében nincs semmilyen "kényszerítő" eszköz, ám munkájuk - egy nemrégiben lezajlott, országos tapasztalatcsere tanúsága szerint - sokszor mégis eredményes.

Vállalkozók szemetével találkozunk a leggyakrabban. Ha egy kupacban rengeteg kibelezett hűtőszekrényt, televízió-képcsövet vagy autóbontásból származó hulladékot találunk, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitotózzuk, mivel foglalkozhat a tulajdonos. Arra viszont újabban már vigyáznak, hogy egyértelmű bizonyítékot ne hagyjanak az ottfelejtett szemétben - avat be tapasztalataiba Gárdonyi László, a székesfehérvári Gaja Környezetvédő Egyesület munkatársa. A megyeszékhely környezetvédői egyelőre csak "esetlegesen" találkoznak a szemételhagyók nyomaival, ám az elmúlt hetekben megismert példák nyomán már szervezik a város - zöldekből, polgárőrökből és a kommunális szolgáltató embereiből álló - hulladékkommandóját, nyáron pedig a rendszeres őrjáratozás, illetve egy 24 órás telefonszolgálat üzemeltetése is megkezdődik. - Az ideális megoldás egy olyan "gyors reagálású" csapat lenne, amely akár tetten is érhetné a szemételhagyókat - sajnos ennek a technikai feltételei még hiányoznak - fogalmazott az aktivista.

A székesfehérvárihoz hasonló próbálkozások mintájául a nyíregyházi hulladékkommandó szolgált. A nyírségi városban 2004-ben szervezték meg a civilek mellett mezőőrökből, közterület-felügyelőkből, polgárőrökből, illetve alkalmanként rendőrökből álló csoportot, amely átlagosan kéthetente indul bevetésre. Mint Csige Anikótól, a szervező E-Misszió Egyesület illetékesétől megtudtuk, a kezdeményezés meglepően hatékony: ha sikerül megtalálni a lerakat tulajdonosát (márpedig általában sikerül, erre jó többek között a rendszeres ellenőrzés és a gyors reagálás), 100 esetből 98-szor az illető eltakarítja a szemetet, még mielőtt hatósági eljárás lenne az ügyből.

Az önkéntesek közreműködése nélkülözhetetlen. Egyrészt sokfelé járnak, rengeteg információ eljut hozzájuk, másrészt koordináló szerepet töltenek be a hatósági és önkormányzati résztvevők között - jegyezte meg Csige Anikó. - Fontos, hogy a mezőőr is tudja, kihez fordulhat, ha a határban egy friss szemétkupacot talál. A hatóságok ilyenkor egyértelműen segítségnek tekintik közbeavatkozásunkat. Ugyanezt erősítette meg kérdésünkre Hamar József, a Tisza Klub elnöke is: a lakossági bejelentések gyakran hozzájuk futnak be, és a szervezet kezdeményezésére a közterület-felügyelők vagy a rendőrök mindig pozitívan reagálnak, komolyan veszik az ügyeket, és készek az együttműködésre.

Csige Anikó szerint az országban a szeméthelyzetet illetően nincs kelet-nyugati választóvonal. A hátrányos helyzetű települések környékén mindenütt sok a szemét, amúgy pedig minden területnek megvannak a saját speciális problémái. Zalaszentgróton (és az egész nyugati határsávban) például a "lomizók" által hátrahagyott szemétkupacok okozzák a legtöbb gondot. (Az ausztriai lomtalanításokra átjárókról van szó, akik főleg elektronikai hulladékokkal dolgoznak, a használhatatlan alkatrészeket pedig magukra hagyják.) Mivel nagyon mozgékonyak, csak tettenéréssel lehet őket megállítani, amiben szintén a szemfüles civilek segíthetnek a legtöbbet.
Perneczky László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) programvezetője szerint a közterületi hulladék eltüntetése alapvetően állami/önkormányzati feladat lenne, ám a civil részvétellel a munka mindenképpen hatékonyabb. - Csak a társadalmi szervezetek bevonásával lehet megerősíteni azt a tudatot, hogy a közterület nem a "senki földje", hanem a mindennapi életünk tere, amelyért felelősséggel tartozunk - hangsúlyozza a Humusz munkatársa.

Szerinte az eddigi eredmények egyértelműen igazolják, hogy ahol a szeméttel borított területeket civil csoportok közreműködésével tették tisztába, ott sokkal hosszabb távon sikerült megőrizni a szemétmentes állapotot. Ezekre a programokra idén a korábbinál több pénz is jut: az egyszázalékos adófelajánlások "címzetlen" hányadából a napokban közel 250 millió forintot osztanak szét az illegális hulladékproblémával megküzdő szervezetek között.