A nagycsoportosok hangadói tegnap Brüsszelben bezsaroltak egy kicsit: amíg nincs reformszerződés, szó nem lehet a további bővítésről, azaz Horvátország felvételéről. Kisstílű üzenet ez a horvát csatlakozást szorgalmazó kisebb tagországoknak, s főleg a szintén gonoszkodó (magyarán az értékes dokumentum elutasítását kilátásba helyező) Csehországnak. Nem az unió haldoklik az írországi népszavazás nyomán, csupán az oly sokat hirdetett demokratikus elvek. Ha valakinek eddig kételye lett volna a német-francia tandem által vizionált európai szuperállammal kapcsolatban, hát most ízelítőt kaphatott abból, miként is működne ez a "nemzetek feletti" valami.

Lehullt a lepel az úgynevezett reformszerződés valódi céljairól, s ezt mi sem jelzi jobban, mint az euroszkeptikusnak nehezen nevezhető The Economist tegnapi elemzése. Milyen demokrácia érvényesül az EU-ban, ha Brüsszel kizárólag igenlő választ tud elfogadni szavazási eredményként? - teszi fel a kérdést a londoni folyóirat, amely a politikai korrektséget ezúttal mellőzve "elképesztően pökhendi és antidemokratikus" álláspontnak nevezi a nemleges válasz elutasítását. Hamis állítás, hogy egymillió szavazó akadályozza meg 495 millió európai akaratának érvényesülését, hiszen a népszavazás sok más országban is elbukott volna, ha az ott élőknek módot adtak volna a beleszólásra - áll a befolyásos gazdasági-politikai lap szerkesztőségi cikkében, amely arra is emlékeztet, hogy a szavazók eddig már háromszor vetették el "ezt a katyvaszt", ideje lenne tehát tiszteletben tartani ítéletüket.

Bár június tizenkettedikét, az írországi referendum napját kétségkívül június tizenharmadika követte, valami mégis alapvetően megváltozott az unió megítélésében. Az írek nyilvános kérdőre vonásával és alig leplezett lehülyézésével pillanatok alatt illant el az egyébként valamikor szép reményekkel indult intézmény hitelessége. Az Egyesült Államok által alkalmazott sajátos mérce, miszerint nem elég demokratikus módon választani, hanem a "jónak" vélt erőnek is kell győzni, most már az unió működésében is jelen van.

Ha ugyanis a "gonosz" győz (lásd írek), jön a feketeleves. A történetben talán az a legszomorúbb, hogy az Európai Unió előtt számos olyan teendő van, amelyet különösebb irományok nélkül is meg tudna oldani, ráadásul a "tudatlan" szavazók számára életbevágó kérdésekről van szó. Az olaj- és az élelmiszerárak emelkedése, a bevándorlás égető kérdése mind-mind olyan ügy, amelyhez nem a bürokratikus intézmények megváltoztatására, hanem egyszerű politikai akaratra van szükség. A brüsszeli káoszt nézve felmerül az emberben a kérdés: valóban ilyen unióhoz akartunk csatlakozni? Félek, ha e kérdést Európa-szerte népszavazásra bocsátanák, "ír válasz" születne.