Magyarán: a történelmi jelentőségétől (jelentéktelenségétől) függetlenül, nem volt semmi értelme. Pedig voltak biztató momentumok is. Például: a felek hasonlóképpen látják az ország helyzetét, ami azt jelzi, Fodor végre nem hallucinál holmi pumákat meg dübörgéseket. Ezen túl más örvendezésre nem lett okunk, mert a megoldást másként képzelik el. Fodor azt mondja, először a jelenlegi kormány alkosson egy cselekvési programot, s ha az nem tetszik az SZDSZ-nek, akkor jöhet egy szakértői kormány, s csak annak a bukása után lehet szó előre hozott választásokról. Úgy beszél a szakértői kormányról, mintha már Gyurcsánnyal levajazta volna az egészet. Egyébként is, Veres, Bajnai, Kóka meg a többiek után miféle szakértők jöhetnek még? 1945-től 1990-ig kiváló szakértők tették tönkre az országot, '90 után tanítványaik újra a szakadék szélére taszítgatták. Ideje egy újabb kormányt összeállítani belőlük. Csupa Kossuth-díjasból: Fekete Jánostól a Farkasházyig.
Ne legyünk igazságtalanok, próbáljuk megérteni szegény Fodort, aki igazán speciális helyzetben van. Minden jel szerint azért választották pártelnöknek, mert a döntésképtelenségére van szükség. Régebben többször indult a pártelnöki posztért, afféle pofozóbábuként, mondhatni, ő volt a demokrácia látszatának az elengedhetetlen feltétele, jelezvén, az SZDSZ-ben több jelölt indul, nem mint az antidemokratikus Fideszben. Sokadik nekifutása után győzelmét főként ellenfelének, Kóka Jánosnak köszönhette, aki oly öntudatos határozottsággal mondott és csinált egetverő ökörségeket, hogy gyakorlatilag kivezényelte pártját a magyar politikai színtérről. Az izgága Kóka után a folyton mellébeszélő, "se hús, se hal" Fodor a kompromisszumok emberének tűnhet, aki nemcsak méltó partnere lehet Fletónak, de még hebehurgyaságát is ellensúlyozhatja.
Kár, hogy szegénynek sem rövid, sem hosszabb távra halvány sejtelme sincs arról, mit kéne tennie, amitől nem csak névleg viselné a politikus címet. A párt népszerűségi mutatói az előre hozott választásokat több mint kockázatossá teszik, a szabad demokraták bizonyosan lefejelnék a parlamenti küszöböt. Annak sincs semmi jele, hogy 2010-ben jobban szerepelnek, de két év alatt mindig történhet valami. Így Fodor azt a koncepcióban gazdag stratégiát dolgozta ki, hogy nem csinál semmit, hanem teljesen érdektelen tárgyalásokat folytat. A kivárás mellett szól, amit Kövér László említett a minap, hogy a kormányzás kitart 2010-ig, mert az SZDSZ-esek esetében fejenként nettó 12 millió forint képviselői tiszteletdíjról van szó. Márpedig ez elég nagy pénz ahhoz, hogy a liberálisok elkezdjék az ország érdekét a maguk sajátos értelmezésében emlegetni.
Más kérdés: vajon mire számított a Fidesz és Orbán személyesen? Hittek a meggyőzés erejében, vagy protokolláris színjátéknak szánták az egészet, esetleg a későbbi vádakat akarják elhárítani, mondván, ők semmiről sem tehetnek, hiszen még ezt is megpróbálták. Azt a Fodort akarták jobb belátásra bírni, aki az elnökválasztáson Orbán és előre hozott választások elleni szöveggel kampányolt, s akiről 1993 ősze óta pontosan tudják, mennyire "korrekt és megbízható"? Esetleg postásnak tekintik? Hiszen baloldali sajtóértesülések szerint az Orbánnal való találkozó előtt volt már egy Gyurcsány-Fodor megbeszélés is. Nyilván az SZDSZ önállóságáról esett szó.