Ennek is következménye az a vizsgálati eredmény, mely szerint az itteni lakosok kevésbé ismerik fel a kávé, a narancslé illatát, vagy a romlott ételek szagát, mint az egyik szomszédos kisváros lakói.

Robyn Hudson csoportja a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemen (UNAM) undorító szagú, például rothadó káposztára emlékeztető anyagot adagolt a kísérletre jelentkező alanyoknak felkínált ételbe. Azt figyelték, mekkora koncentrációnál utasítják el az emberek a "büdösített" élelmet. A kutatók Mexikóvárosban és egy közeli kisvárosban, Tlaxcalában élő emberek szaglását hasonlították össze, és azt találták, hogy a vidéki lakosok már kisebb koncentrációnál észlelték a szennyezést.

Hudson és munkatársai most azt vizsgálják, milyen mértékű sejtkárosodást okoz a légszennyezés az orrban és a szemben. A szagmolekulák az orr nyálkahártyájában oldódnak fel, az ott lévő érzékelősejtek észlelik, majd továbbítják az agyba az információt. Ezek az orr nyálkahártyájában ülő szaglóreceptorok érzékenyek a légszennyezés által okozott ártalmakra. A kutatók feltételezik, hogy a szennyezés az ízérzékelést is rontja, tekintve, hogy a szaglás és az ízlelés igen szoros kapcsolatban áll.

Egészségügyi szakértők már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy Mexikóváros lakóinál a légszennyezés miatt emelkedett a tüdőfertőzések, az asztma, a szívinfarktus, a rákbetegségek kockázata. A problémát az okozza, hogy a város 2240 méteres magasságban fekszik egy hegyek közé beékelődött mélyedésben. A városban a magasság miatt ritkább a levegő, a tál formájú völgy pedig koncentrálja a szennyeződést.